"Szélhámosnak lenni..."

„Szélhámosnak lenni annyi, mint elhinni magadról, okosabb vagy a többieknél, és mindenre gondoltál. Elhiszed, hogy bármit megúszhatsz. Hogy bárkit képes vagy bepalizni.”

Holly Black: Átokvetők- A fehér macska

Visszaolvastam, hogy pont 2010 májusában olvastam Giginél a White Cat ajánlását, aminek lassan négy éve, és legalább ennyi ideje is követem a blogját. (Nem, igazából több…) Még a petíciót is aláírtam, hogy megjelenhessen magyarul, és végre idén Karácsonykor a kezembe vehettem gyönyörű borítóval, kemény kötésben.

Holly Black művein nőttem fel gyerekkoromban, nagy kedvencem volt a Spiderwick krónika, és Gigi véleménye meg a tény hogy Holly és Cassandra Clare barátnők annyira felcsigázta az érdeklődésemet, hogy egy kínszenvedés volt kivárni ezt a sok időt a megjelenésig.

 Adott egy fiú főszereplő, Cassel Sharpe, aki egy hajnalban a kollégiumának tetején találja magát és egy álombéli fehér macska vezette oda. Nála semmin nem szabad amúgy meglepődni, alapból is zűrös családból származik, főleg mert régi átokvető vérvonal leszármazottai.  Édesanyja börtönben él egy leleplezett csalása miatt, két bátyja pedig szintén nem tisztességes utat követve halad előre a világban. Csak Cassel nem örökölt semmilyen képességet. Cserébe viszont hogy ne legyen egyszerű az élete megölte a gyerekkori szerelmét és legjobb barátját Lilát, a Zacharov család örökösét. Emlékszik a vérre, a késre és aztán semmi...

A lassan felépített élete egyik napról a másikra kezd lebomlani és Cassle egy hatalmas átverés és titok közepén találja magát egy fehér macskával a társaként.

 

Először is kezdjük ott, hogy mik is azok az átokvetők…
Holly Black eredeti „curse workers” szavát nagyon találóan és sokkal hangzatosabban fordították átokvetőknek. Ők tulajdonképpen varázslók és boszorkányok, akik valamilyen különleges képességgel születtek. A leggyakoribbak közöttük is a szerencsevetők. Aztán vannak még érzékvetők, akik képesek mások érzéseit befolyásolni, álomvetők, emlékvetők, halálvetők és az átalakítók, akikből 100 évenként ha egy születik. Valamiért a legtöbb amerikai átokvető nem tisztességesen használja fel a képességeit, hanem csalásra, megtévesztésre és szélhámosságra, még ha az átoknak mindig van visszahatása is, így a halálvetőknek például elsorvadnak a testrészeik.  Az átokvetés és a szélhámosság együtt jár. Casselnek ugyan nincsen képessége, de beismeri hogy bizony ez utóbbiban felülmúlhatatlan.

És Holly ír egy nagyon erős állandó problémáról, mégpedig a kirekesztésről és előítéletességről. Az átokvetők azért dolgoznak főleg a törvény rossz oldalán, mert az emberek félnek tőlük. Keresik a segítségüket, de nem közösködnek velük, korlátozzák a legális varázshasználatukat és ezért természetesen nem is kapnak semmi jót a mágiától. Deneca édesanyja ez ellen a súlyos probléma ellen próbál meg például tenni valamit.

 

„Minden szélhámosnak azt a legfontosabb tudnia, hogy nem szabad úgy gondolkodnia, mint egy áldozatnak. Az áldozat úgy kalkulál, hogy jó üzletet csinál egy lopott táskával, aztán ideges lesz, amikor kibomlik a varrás.Úgy gondolja, hogy szinte ingyenjegyeket vehet az esőben álló krapektól, aztán meglepődik, hogy a jegyekből csak nedves papírdarabok maradnak.
Az áldozat azt hiszi, hogy ingyen megszerezhet valamit.
Az áldozat azt hiszi, megkaphatja,amit nem érdemel meg, és soha nem is fog megérdemelni.
Az áldozat ostoba, szánalmas és nyomorult.
Az áldozat azt hiszi, hogy egy este hazamegy és a lány, akit gyerekkora óta szeret, egyszerre viszontszereti.
Az áldozat hajlamos elfelejteni, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, az valószínűleg átverés.”

 

Szerettem a műben, hogy a főszereplője férfi, ebben és főleg a gondolatokban, érzésekben nagyon hasonlított a Vérbe öltözött Annára és a Rémálmok lányára. Ritkák manapság sajnos a másik oldal szemszögéből írt regények pedig kimondottan szórakoztató őket olvasni, főleg hogy egy szerelmi szál is egészen más szemszögből van megírva.

 Nem fogok a történetről spoilerezni, ezért csak ráhangolódást írtam a regényről, de minden igényemet kielégítette és bizony zseniális!

Nem azt mondom, hogy nem találtam ki azért hamarabb a szálakat, mint ahogy a főszereplő, de még így is kellően izgalmas és lebilincselő volt, főleg az apróságok, a részletek, mint amikor a bőre alá rejti Cassel az amuletteket. Az durva volt.

A szereplői tényleg karakteresek, ott van Cassel, akinek a fejében összekeverednek a dolgok és nem hagyja hogy mások irányítsák az életét, a bátyjai akik számomra mind rendkívül ellenszenvesek voltak. A nagyapja akinek a hűsége a Zacharovok iránt megingathatatlan, Cassel két barátja, akik sokkal többet érdemelnének, mint amit tőle kapnak és egy múltbéli lány, aki titokzatos körülmények között halt meg.

Alapvetően az egész könyv fantasy, de mégis nem mese, hanem inkább realisztikus elbeszélő stílusú, ráadásul mindezt jelen időben, amire eleinte át kell állnia az ember agyának. Szeretem az olyan regényeket, amik nem annyira tizenéveseknek szólnak, hanem idősebbeknek is. És persze van a műben szerelem, de nem az viszi a cselekményt, nem a hangsúlyos szál.

 

Alig várom már, hogy elolvashassam a második részt egy olyan trilógiából, ami izgalmas, erősen gengszter világban játszódó két tűzről pattant főszereplővel és minden csavart egy újabb követ!

 

Mindenkinek ajánlom, kivétel nélkül aki egy igazán jó fantasy-t szeretne olvasni!

Csökkentsd a várólistádat 2014!

Tavaly sajnos lemaradtam a jelentkezési időről, mert nem értem rá nagyon olvasni, de idén szeretném végre teljesíteni @Lobo kihívását a Csökkentsd a várólistádat! 2012-ben jelentkeztem, de szerintem nagyjából egy könyvet olvastam el a 12-ből, és idén a legtöbb még mindig a polcomon sorakozik olvasásra várva, szóval most felkötöm a gatyamadzagot és befejezek egy pár sorozatot.

Itt van a 2012-es listám:
http://moly.hu/polcok/csokkentsd-a-varolistadat-2012-16

Mindenkit csak bátorítani tudok hogy nevezzen, akkor is, ha nem biztos benne, hogy teljesíteni tudja a feltételeket:
http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2013/12/12/varolista2014/



 Lássuk is akkor a várólistás könyveket :)
http://moly.hu/polcok/csokkentsd-a-varolistadat-2014-a-verzio

1. Richelle Mead: A végső áldozat
Vagy ezer éve el szeretném már olvasni, csak sose jutottam hozzá sem a könyvtárból, sem másvalakitől, pedig a sorozatzáró részről beszélünk és a Vámpírakadémiát nagyon szeretem.
Ezúttal maga Rose Hathaway kerül őrizet alá, és nem is akármiért. A vád: a morák királynőjének, Tatjanának meggyilkolása. Az örökmozgó dampyrt azonban apja, az extravagáns öltözködéséről és titokzatos kapcsolatairól ismert és hírhedt Abe Mazur megszökteti a fogdából. Rose így Dmitrijjel nekivág a nagyvilágnak, hogy elrejtőzzön rosszakarói, valamint a királyi udvar testőrei elől. Rose persze nem tűrheti tétlenül, hogy valaki a nyakába varrta a gyilkosságot, és nyomozni kezd az igazi tettes után. Ehhez azonban meg kell találnia a királynő neki írt levelében említett utolsó Dragomir-leszármazottat. Eközben barátnője, Lissa, az Udvar politikai intrikái közepette a királyi trón várományosai között találja magát…
Kiben bízhatnak, miközben halálos ellenségeik nyújtanak segítséget, és barátaik árulják el őket? Ki fogja meghozni a végső áldozatot a családért, a szerelemért és a túlélésért?

 

2. R. L. Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

Szeretem a klasszikus horror storykat, és ez még hátra maradt a Drakulával együtt.

Stevenson majd' 120 éves horrorklasszikusa eddig is számtalan különböző könyvnek, filmnek adott már ötletet. Dr. Jekyll, a tudós, egy különleges kísérlet során felfedezheti saját, állatiasabb énjét. A kísérlet következtében szörnyű teremtménnyé változik: megszületik Mr. Hyde, minden idők egyik legrettenetesebb regényfigurája. Jekyll rádöbben: valóban élhet egy állat az emberben…

3. Christopher Priest: A tökéletes trükk
Láttam a filmet már egy párszor és az öcsém meg is kapta ajándékba a könyvet, mert nagy kedvence, de ez vagy két éve volt, és én még mindig nem olvastam el. IgeSzédítő, viktoriánus hangulatú, díjnyertes regény két bűvészről és halálos ellentétükről, mely családjaik több nemzedékére hatással van. Vitájuk középpontjában egy bámulatos trükk áll, amit mindketten előadnak műsorukban. A varázslat titka egyszerű, ám az ellenfelek számára a valódi rejtély sokkal mélyebben rejtőzik.
A regényből nagy sikerű film készült.n, sajnos már 2012-ben is neveztem a könyvet. :(

4. Licia Troisi: Égvilág 2. - A két harcosnő
A könyvespolcon vár a sorára szépen csendesen.
Miután a Gyilkosok Testületétől megszökött, Dubhénak, a fiatal harcosnőnek meg kell szabadulnia az őt sújtó átoktól. Egyedül Sennar mentheti meg, a leghatalmasabb varázsló.
A vérszomjas Szekta nemrég megtalálta a módját, hogyan keltse életre Astert, a Zsarnokot. Csupán az áldozati bárány hiányzik, a test, amelynek a halottak közül visszahívott lelket be kell fogadnia. A kiválasztott nem más, mint San, Sennar és Nihal unokája. Idóra, Nihal egykori mesterére és a megvesztegethető király, Dohor esküdt ellenségére bízzák a feladatot, hogy megmentse a fiút a Gyilkosok kegyetlen hajtóvadászatától. Dubhét és útitársát, Lonerint, a fiatal varázslót eközben üldözőbe veszi a legfélelmetesebb ellenség.
Égvilág sorsa a Saaron túli titokzatos földeken dőlhet el. A két harcosnő küzdelme végzetesnek bizonyulhat.

5. Licia Troisi: Égvilág 3. - Az új birodalom
Szintén. Nem volt hangulatom a sorozathoz, pedig az első részét nagyon imádtam, volt egy hangulata.
Dubhe nem vesztegetheti tovább az idejét. Dohor, Napföld zsarnoki uralkodója a Gyilkosok Szektájával (Gilda) szövetkezve véres hódító hadjáratot folytat Égvilág ellen. A Gilda nem titkolt célja a szövetséggel az, hogy Nihal unokájának (San) a testében feltámassza Astert. A jó öreg Idora bízzák a fiút, hogy akár élete árán is megóvja őt. Lonerin és Sennar úton vannak, hogy a hatalom ősi varázstalizmánját – amely újra háborút szíthat a népek közt – megszerezzék. Dubhe viszont nem várhatja ölbe tett kézzel, míg a király megadja magát, hiszen karján lüktet az átok pecsétje és csak egyetlen módon tud megszabadulni tőle: meg kell ölnie Dohort, méghozzá a lehető leghamarabb. Minél inkább kitörni készül belőle a fékezhetetlen Vadállat, annál erősebb az elszántsága, hogy küldetését végrehajtsa. Megismeri Learcot, Dohor fiát, akiben hasonló vadság tombol, mint benne. A végső csatában, amikor úgy tűnik, az összes küldetés dugába dőlt, mindenkinek számot kell vetnie a múltjával, de Égvilág sorsa csak azok kezébe kerülhet, akik képesek hinni egy új hatalom eljövetelében és akár küzdeni is érte.

6. Ken Follett: A katedrális
Eddig kétszer vettem le a könyvespolcról, hogy elkezdem, de nem jött össze.
A szerző egyik legnépszerűbb regénye egy 12.századi angliai városkában, Kingsbridge-ben játszódik, a történet a katedrális építése körül bonyolódik, melyért a Benedek-rendi szerzetesek küzdenek szinte az egész világgal és még saját, féltékeny egyházukkal is. Mindez egy polgárháború közepén, körülöttük vér, ármány és szerelem.
A könyv oldalain középkori világ kel életre, amely színes, mint egy festmény, és mozgalmas, mint egy jó film. Olvasása közben belemerülünk a háború borzalmaiba, átélhetjük a zsarnokok önkényeskedéseit, a kínzásokat, a gyilkosságokat és a szerzetesi élet keserveit.

7. Meg Cabot: Elhagyatva
Nagyon szeretem Cabor könyveit, de valahogy az Olthatatlan vágy után feladtam az olvasását, pedig nem kellene.
Meg Cabot legújabb regénye sötét, fantasztikus történet a jelen világról… és az utána következőről.
A tizenhét éves Pierce új városba költözik, tele reményekkel. Talán az új iskolában újrakezdhet mindent. Talán szertefoszlik a szívét szorongató rettegés…
Kudarcot vall azonban minden próbálkozása. Ő itt is rátalál, és hajthatatlan elszántsággal követeli magáénak a lányt. Pierce tudja jól, hogy a srác korántsem őrangyal, sötét birodalma pedig távolról sem a mennyország, mégsem képes távol tartani magát tőle… különösen mivel a fiú mindig azokban a pillanatokban bukkan fel, amikor Pierce a legkevésbé várná, ugyanakkor a legnagyobb szüksége van rá.
Ám ha tovább zuhan lefelé a homályba, Pierce végül újra ott találhatja magát, ahová egyáltalán nem kívánkozik: az alvilágban.

8. Charlotte Bronte: Shirley
Ezt is csak halogatom és halogatom...
Első regénye, a Jane Eyre káprázatos sikere után otthona, Yorkshire jól ismert lápos, dombos, völgyes tájain, vadvirágos, hangás rétjein vonultatja fel újabb művének alakjait a szerző. Ott szövi-fonja, bonyolítja két párhuzamosan futó romantikus szerelem szálait.
Mint életrajza írójának vallotta, a hősnő alakjában testvérhúgát, a sasmadarat, a csapongó, éles eszű, szertelen Emilyt, az Üvöltő szelek szerzőjét személyesítette meg, illetve azt a nőt, akivé válhatott volna, ha olyan szép és gazdag, mint Shirley. Merész lépés volt. Az angol irodalomban először alkotott a regényekből ismert bájos, szende, nőies női figura helyett bátor, eszes, határozott nőt, olyat, aki egyenrangú társa a férfinak, harcainak osztályosa.
A másik leány, Caroline, nagyrészt önéletrajzi elemekből kel életre, boldogtalan szerelmében a maga gyötrelmeit, a brüsszeli lánynevelő intézetben átélt lelki kínjait vetíti elénk. Itt azonban minden jóra fordul, és a sok küszködés, bonyodalom után kedvelt hősei elnyerik szívük választottját.

9. Maggie Stiefvater: Linger- Várunk
Már kölcsönbe is volt unokahúgoméknál, nekem meg még mindig nem sikerült elolvasni.
A szemük, emberi szem farkaskoponyában, a vízre emlékeztet: mint a víz tiszta kéksége, úgy tükrözi a tavaszi eget, az esőben habzó patak barnáját, a nyári tó zöldjét, amikor az algák virágozni kezdenek, a hótól elfojtott folyó szürkéjét. Akkoriban csak Sam sárga szeme figyelt engem az esőáztatta nyírfák közül, de most az egész falka tekintetének súlya rám nehezedik. A tudott dolgok súlya, a kimondatlanoké.

 

10. Maggie Stiefvater: Forever- Örökké
Csak be fogom fejezni a sorozatot!

akkor…
Amikor Sam megismerte Grace-t, ő farkas volt, Grace pedig ember. Sam végül megtudta, hogyan lehet ember, szerelmük a különös távolságtartásból a közös élet intenzív közelségévé változott.
most…
Itt véget is érhetne a történetük. De Grace nem maradhat ember. Ezúttal ő a farkas. És Mercy Falls farkasait egy végzetes, különös vadászat fenyegeti.
örökké…
Sam bármit megtenne Grace-ért. De képes-e egyetlen fiú és egy szerelem megváltoztatni az ellenséges, veszett világot? A múlt, a jelen és a jövő összeomlani készül, egyetlen pillanatban – élet és halál pillanatában. A búcsú vagy az öröklét pillanatában.
 

11. Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!
Az elolvasandó nagykönyv listámon is szerepel, meg a polcomon.
Közel másfél éves elszánt állás- és pasikeresés hiteles történetét tartod a kezedben. Szokásos péntek esti portyáin főhősnőnk, Kéki Kata hol Zöldmezőszárnya Királyfival, hol a gyönyörű Perzsa herceggel, hol Daviddel a Csokoládészeművel és még sok-sok más Micimacsóval fut össze. A fennmaradó időben biznisztündérnek öltözve már-már hivatásszerűen állásinterjúkra jár a Henteshez, a Hajóskapitányhoz, a Vajákos fejvadászhoz, és kis híján kiállítási tárgy is lesz belőle az emberi erőforrás-kiállításon. Mikor végre kommunikációra kezdi oktatni az országút királyait (kamionsofőröket), összefut egy igazi fatehénnel (a női féltékenység legújabbkori szimbólumával), aki a szappanoperák főgonoszait megszégyenítő találékonysággal tesz keresztbe neki, ahol csak tud…
Ráadásul Katának ez még nem elég: Teréz anya módjára kényszeresen meg is akar menteni minden útjába kerülő, elsősorban férfit… Lehet rajta nevetni, és kicsit sírni is, és kölcsön lehet adni a Pasinak, aki Fontos. Persze ha meg Pasi vagy, meg lehet vele lepni a Nőt. Egy igazi történet, egy igazi lánytól, aki az Igazit keresi, mindig, mindenhol, mindenkiben.
És meg is találja. (Mindenkiben.)

12. Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú
A rajzfilmre is idén vettem rá magam hogy megnézzem, a könyvet is már régóta szeretném elolvasni, most van legalább rá kihívás.
Peter S. Beagle különleges szépségű fantasy-regénye – meglepő módon – ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt, pedig 1968-ban jelent meg Amerikában, és 1982-ben animációs film is készült belőle, jelenleg pedig folyik a „nagy” mozifilm forgatása, nemzetközi kooprodukcióban. Története – a világon utolsónak maradt, halhatatlan egyszarvú vándorútja eltűnt társainak felkutatására és megmentésére a Vörös Bika fogságából – valójában prózában írt költemény, filozofikus tündérmese, melyben Jóság és Gonoszság azért ütközik, hogy a rabbá tett Szépség szabad legyen. Az egyszarvú útja során társakra is lel, akik saját maguk is „megváltásra” várnak. Az utolsó egyszarvú azok közé a remekművek közé tartozik, melyek minden újraolvasással egyre gazdagabbá teszik olvasójukat.


Illetve itt az alternatív lista is, ha valamelyikhez nem lesz sok energiám:
http://moly.hu/polcok/csokkentsd-a-varolistadat-2014-b-verzio

1. Wass Albert: A funtineli boszorkány
2. Suzanna Clarke: A hollókirály
3. Clive Barker: Abarat- Varázsórák, véres éjek
4. Eoin Colfer: Artemis Fowl és az örökkód
5. Cynthia Hand: Angyalsors
6. James Clavell: A sógun
7. Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje
8. Vavyan Fable: Álmok tengere
9. Orczy Emma bárónő: A vörös Pimpernel
10. Paul Steward és Chris Riddell: Éjfél Mennykőváradon
11. Waris Dirie- Cathleen Miller: A sivatag virága
12. Timothée de Fombelle: Vango- ég és föld között

Mindenkinek sikeres teljesítést kívánok! :)

Robert Merle: Mesterségem a halál

"Kinek ajánlanám e a könyvet, ha nem azok áldozatainak, akiknek mestersége a halál?"

A Mesterségem a halál szerepel a 100 nagykönyv listáján, ezért kezdtem el olvasni, a fülszöveg alapján nem tudva, hogy miről fog szólni. Mondjuk azt sejtettem, hogy nem lesz könnyű téma, de néha ilyen regény is kell. Mármint kell nekem olvasni.
Azt hiszem egyébként idén nagyon gyengén szerepelek a szépirodalmi művek olvasása terén, mert azok általában nem pihentetnek és ezért főleg fantasykat és romantikusokat olvasok mostanában.

2013-ban, azaz még ebben az évben ezeket olvastam:
1. Szepes Mária: A vörös oroszlán
2. T. S. Eliot: Macskák könyve
3. Szerb Antal: A Pendragon legenda
4. Giovanni Boccaccio: Dekameron
és most az 5. a Mesterségem a halál!




Miután elkezdtem olvasni a művet kicsit keresgéltem az interneten, hogy tisztába tegyem a dolgokat és utánaolvastam a mű eredetének. Merle, Rudolf Höß (a könyvben Rudolf Lang, a főszereplő) náci katona élettörténetét írja le E/1 személyben, aki az auschwitzi koncentrációs tábor első vezetője volt és kvázi a gázkamrák rendszerének tökéletesítője. Sorra veszi gyerekkorának fontos történéseit- kezve fanatikus hívő katolikus apjának megismerésétől, akitől félt az egész család, folytatva az Első Világháború hatásával ifjonti énére- mindazokat a momentumokat, amik meghatározták Rudolf személyiségét, lelkületét és hogy hogyan juthatott el odáig, hogy nem számított neki két és félmillió ember halála, ahogy a kivégzése előtt is nyilatkozza:

"Nem voltam abban a helyzetben, hogy szánalmat érezhessek. Kötöttek a parancsok. A gyerekeket munkaképtelennek tekintették, tehát el kellett gázosítanom őket."

Az író, Höß a nürnbergi per során tett tanúvallomásait használta fel művében – amelyeket 1951-ben a Nemzetközi Zsidó Dokumentációs Központ bocsátott Merle rendelkezésére. „Minden elgázosítással végrehajtott tömegkivégzés az RSHA közvetlen parancsára, felelősségére és felügyelete alatt történt.” – írta tanúvallomásában Höß. „Mindazt, amit a táborban teszek, parancsra teszem! Engem nem terhel felelősség!” – nyilatkozta később Krakkóban, egykori vádlóinak. Majd 1947-ben Auschwitz I. krematóriuma előtt felakasztották háborús bűnössége miatt.

Talán kezdjük is azzal, hogy szerintem Rudolf Lang, aki tizenhárom éves a mű elején, nem volt teljesen normális. Az apja egyértelműen nem volt az, hitbuzgó katolikus volt, aki valamilyen múltbéli bűne miatt vezekeltette az egész családját, elsőszülött fiáról pedig kitalálta, hogy papnak adja. De azért az milyen már, hogy egy kisgyerek nem mer wc-re menni, mert fél az ördögtől, aki az ajtóra van felragasztva. Döbbenetes!
Lang nem sokkal később teljesen elveszti a hitét mindenféle egyházban (bár nem csodálom ekkora ostobaságok alapján, amit leír a könyv a hívőkről), ami jó táptalajt biztosít mind a katonai élet viszontagságaihoz, mint a parancsok teljesítése, mind később az SS tagsághoz.
Soron követhetjük a mű folyamán, hogy Rudolf Lang szinte egész életében parancsnak engedelmesekedik, mások szavának, nem hiszem hogy erős jellem lehetett. Eleinte apjának engedelmeskedik, később katonai elöljáróinak, majd tisztjeinek. De mindig van fölötte valaki! És ő, nem mond nemet! Parancsra házasodik, parancsra épít fel egy gazdaságot, majd parancsra mészárol halomra ártatlan embereket.
Minden bizonnyal nem volt normális...

Amúgy, egy nagyon elgondolkodtató könyvről van szó, mondjuk azt írták, hogy mivel Rudolf szemszögéből olvassuk a művet, a végére mi is számolgatni kezdjük, hogy lehet a legalaposabban megölni sokezer embert, majd a legrövidebb időn belül eltemetni a testeket (mert ezt részletezik kb. 200 oldalon keresztül), hála az égnek én általában csak undort éreztem és borzalmat.
Merle kimondottam olvasmányosan ír, nem is kellett csak másfél nap ahhoz hogy elolvassam, de azt már nem tudnám elmondani a műről, hogy milyen jó könyv és hogy a 100. legjobb könyv közé való. Persze a témája a kőkemény igazság, ezért alkotott maradandót az író.

Azoknak ajánlom, hogy olvassák el, akik szeretik a holokausztos könyveket, akik szeretik az elborzasztó realista történelmi műveket, vagy azoknak aki egyszerűen csak az igazsággal szeretnének tisztába lenni a másik oldalról!

Hamupipőke a kiborgok között

Marissa Meyer: Cinder

126 évvel a negyedik világháború után Új Pekingben játszódik ennek a zseniálisan csavaros sorozatnak az első kötete, ráadául nem másról szól, mint Hamupipőkéről, aki kiborg, műszerész és még sok egyéb titkot rejteget. A világ annyira megváltozott az évek során, hogy egy népcsoport még a Holdon is megtelepedett, átalakult és bizonyos "varázserővel" rendelkező holdlakó lett belőle, akiknek kegyetlen királynője, Levana az összes vetélytársát kiírtotta a Holdon és most a Földet fenyegeti, ráadául a jóképű régensherceget, Kait próbálja férjéül nyerni. Senki sem sejti még, hogy a Föld sorsa egy androidban, egy mikrochipben és éppen Cinder kezében van.
Milyen titkokat rejteget vajon a múlt és legyőzhető-e a Földet sújtó járvány? Létezik-e igaz szerelem és van-e remény a Föld számára?

Sajnos nem minden kérdésre kaptam meg még a választ, de pont ezért várom már, és remélem meg is jelenik magyarul a folytatása az Alexandra kiadónál.

A Könyvmoly párbaj listáján szereplő könyvem és már nagyon régóta várólistán szerepel, mert egyrészt nagyon szeretem a mese feldolgozásokat, másrészt pedig reméltem, hogy valami újszerűt tud mutatni a regény. A csodálatos borítóját nem tudtam megcsodálni, mert a könyvtári példánynak levették, de ha lesz rá pénzem, mindenképpen helyet kap a polcomon.

Véleményem szerint minden tekintetben teljesítette az elvárásomat, még többet is kaptam ettől a könyvtől, még akkor is, ha egy kis kombinálással nagyjából a 126. oldalon rájöttem a fő történet szálra, amikor a főhősnő még gyerekcipőben jár a felfedezésekben.

De akkor talán kezdjük is a főhősnővel, Linh Cinderrel, aki mostohaanyjával és két mostohahúgával él együtt és persze dolgoznia kell egész nap nekik. (Igen, nem véletlen Hamupipőke story). Cinder kiborg, azaz a felerésze, főleg a végtagjai robotalkatrészek, amik az agyával állnak összeköttetésben. Új Pekingben pedig pontosan olyan a társadalom, olyan korlátozott és elítélő, mint napjainkban, ezért kesztyűvel a bakancsal próbálja Cinder leplezni a fogyatékoságát, különben kitaszítottá válna és mindenki undorodna tőle. Ennek ellenére azonban egy bátor, talpraesett és belevaló lányról van szó, aki hiába nem tud sírni, az érzései ugyanolyan emberiek, mint nekünk. A veszteséget ugyanúgy érzi, mint mi, sőt szeretetet is főleg a húga, Peony és a cipőmániás androidja, Iko iránt. Aztán meg persze belép a képbe a császár fia, Kai és minden megváltozik.

A Harmadkori világ a jövőben a Negyedik Világháború után kezdődik el és mivel a földlakók egyre fejlettebb technológikákat képesek alkalmazni, megosztják a földi létet az androidokkal, robotokkal és próbálnak megélni valahogy. Átlagosnak számítanak az olyan tárgyak, mint a lebegők a benzin hajtású autók helyett, vagy a netmonitorok. A Föld országai nagy államokba tömörülnek, többek között a császár hatalma alá tartozó Keleti Nemzetközösségbe, az emberekre pedig folyamatos fenyegetést jelent a holdlakók erősödése és a titokzatos járvány a letumózis. Nem túl vidám az alaphangulata a műnek, az emberiség itt is a túlélésre játszik, de abszolút előttem van a Tatooin bolygó a Csillagok háborújából, ezért nem biztos hogy a nagyvárost olyannak képzeltem el, amilyennek kellett volna. :)

Vérbeli ifjúsági sci-fi-re és disztópikus regényre kell gondolni, ha valaminek azonnal eszünkbe kell ötlenie róla, kiegészítve a Hamupipőke mese egy-egy elemével, mint a bál, a gonosz mostoha, vagy az elhagyott cipő pardon, elhagyott robotláb. De azért ez nem csak egy mesefeldolgozás!

Ennek a műnek saját ereje van!

Mindenkinek ajánlom, aki szereti az ifjúsági sci-fiket, disztópiákat, vagy a kalandregényeket, esetleg elege van már a tucatregényekből és szeretne valami egyedit kézbe venni.

Amikor a Pokol és Menny harcra kél...

"Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződött jól."

Laini Taylor: Füst és csont leánya

Ezzel a mondattal kezdődik egy a New York Times 2011.-es ifjúsági listáján is szereplő csodálatos fantasy regény, egy trilógia első kötete. A Füst és Csont leányát Ildi ajánlotta még a tavalyi gyerektábor szervezői megbeszélés hétvégéjén mint olyan művet, amit érdemes elolvasni és az érdeklődési körömbe tartozik. Az egyetlen problémája az élvezetnek, és sajnos elég nagy probléma, hogy a Kossuth kiadó nem adja ki a folytatásait.

A történet egy lenyűgöző, természetfölötti erővel rendelkező szerelem történetét meséli el, és nagyon nehéz úgy írni róla, hogy a tökéletesen felépített szálakat ne spoilerezzem el. Karou, a kék hajú, tetovált, huszonhat nyelven folyékonyan beszélő fiatal művészlány Prága városában tanul és rengeteg titkot őriz. Eleinte csak a rajzfüzete lapjain találkozhatunk furcsa lényekkel, pedig a kimérák, ezek a több faj keresztezéséből álló "szörnyek" alkotják Karou családját. Issa, aki félig kígyó, félig ember; Yasri, akinek papagájcsőre van; Twiga, akinek zsiráfnyaka; na és persze ott van Kénkő, akinek kosszarvai és bojtos farka. Kénkő kereskedő... És mivel kereskedik?
Fogakkal...
Emberi és állati foggal. Felnőtt fogakkal. Gyerekre nincs szüksége, ill. egyszer volt. Karou feladata tehát az iskola mellett segíteni a fogkereskedésben, amiért cserébe apróbb kívánságokat kap, amiket láncra lehet fűzni.
Elképesztő fantázia!
És persze a másik oldalon ott áll Akiva a harcos szeráf, akit valamilyen mélyen rejtőző vonal összeköt Karouval, pedig a lány az ellenség pártfogásában áll, a kezén hamsza tetoválások vannak.
A titkok a múltba vezetnek vissza...

Egy történet az angyalok és démonok (kimérák) örök harcáról, ahol Karou lehet a kapocs. Karou aki talán képes lesz véget vetni az örök szenvedésnek, Karou, akinek a neve reményt jelent. Talán a szerelem még mindig képes legyőzni az akadályokat.

Az írónő mesterien építette fel a művet, eleinte egészen mást képzeltem a fülszövege alapján, mint amit kaptam, de abszolút megérte, mert ezerszeresen többet kaptam ettől a könyvtől, mint reméltem. Nem könnyű olvasmány, fantasy, de nem tucat regények birodalmából. Gyönyörű leírások és mondatok gazdagítják az élményt, minden apró mozzanat vagy a történet szempontjából nem lényeges epizód hozzátesz valamit, valamit amivel igazán teljessé válik Prága, a karakterek, az érzelmek, a gondolatok. Ilyen mellékszál például Kaz, Karou exbarátja vagy Zuzanna a legjobb barátnője, aki bábművész és valamiért nagy kedvencem lett az olvasás során. Talán, mert mindig, a legnagyobb titkai ellenére is kiáll a főhősnő mellett és elfogadja olyannak, amilyen.
Minden sorában bele tudtam élni magamat a cselekménybe, együtt menekültem, dobogott a szívem, fáztam és nevettem Karouval, minden lap elolvasásával várva a folytatását.



Olyan képzelet szülte ezt a könyvet, ami irigylésre méltó!
Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert egyben romantikus és tragikus, magávalragadó és elborzasztó, realista és fantáziadús, és minden amit hiányolni szoktunk az igazán tartalmas művekből.

Illetve köszönöm a kiadónak, amiért a fordítás ilyen szép lett!

„Elragadottnak lenni annyit tesz, hogy nem maradhatsz”

Catherynne M. Valente:  A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Élt egyszer egy Szeptember nevű aprócska, tizenkét éves kislány, akit a Zöld Szél elragadott a Kis Fuvallatok Leopárdján egészen Tündérföld kapujáig. A kaputól kezdve aztán mindenféle kalandot élt át ez a csöpp gyermek, kezdve egy boszorkányokkal történő találkozástól egy fakanál visszaszerzéséig barátságba kerülve egy sárkánygyíkkal és egy máriddal, velocipéden utazni át az országon és legyőzni a gonosz Márkinőt, aki rémuralma alatt tartja Tündérföldet. Arról a részről már ne is beszéljek, ami egy komphoz szorosan kapcsolódik és némi púkákkal és árnyékokkal van összefüggésben!

Megjelenése óta szemezgettem ezzel a vizuálisan is gyönyörű művel, míg a Könyvmolypárbaj a megfelelő alkalmat szolgáltatta hozzá, hogy kézbe is tudjam venni.  Én alapból nagyon szeretek meseregényeket olvasni, nem csak klasszikus, hanem a kortárs irodalomban is, mivel kikapcsol, pihentet és a legtöbb esetben valami csodának a kezdete.

Az első pár fejezetben nehéz volt felvennem a történet folyamát (tegyük hozzá, hogy mellette mást is olvastam, és az sose tesz jót egy mű élvezetének), kissé zagyva, kesze-kusza szereplők és epizódok halmazának tartottam. Mint az Alice Csodaországbannál, itt is túl kellett esni az első megrökönyödésen, de főleg azon hogy bármilyen logikát is keressek az egészben. A továbbiakban már azért olvastam, mert csak, mert jó volt.

 

Aztán egyik este elalvás előtt újra belelapoztam, és egyszerűen teljesen levett a lábamról. Nemcsak a története, hanem a szereplői, de leginkább az ötletek benne.Mert mégis kinek jutna eszébe megmosni a bátorságot, kinek jutna eszébe megkülönböztetni a boszorkányokat minden más varázstudótól, kinek jutna eszébe nanákról írni és cukumogamikról írni, de legfőképpen ki tud ennyire elragadó mesét írni, hogy az apró-cseprő hibái ellenére is, az elmúlt idők egyik legnagyobb meséjének tartsam.

 "Amikor megszületsz- mondta halkan a gólem-, a bátorságod még új és tiszta. Mindenhez elég bátor vagy: hogy lemássz a lépcsőn, kimondd az első szavaidat anélkül, hogy félnél, más majd butának fog tartani, hogy furcsa dolgokat vegyél a szádba. De ahogy idősödsz, a bátorságod magához vonzza a piszkot, a megkérgesedett dolgokat, a mocskot és félelmet, és a tudást arról, hogy mennyire el tudnak romlani a dolgok és milyen a fájdalom. Mire félig felnősz, a bátorságod már alig moccan, annyira bemocskolta az élet. Ezért időnként le kell sikálnod és mozgásba lendítened, különben soha többet nem leszel bátor. Sajnos a te világodban nem sok olyan intézmény akad, amelyik olyan szolgáltatást nyújtana, mint mi. Így aztán a legtöbb ember mocskos gépezettel mászkál, holott csak egy kis suvikszolásra lenne szükség, hogy ismét paladinok, bátor és igaz lovagok legyenek."

Pedig keveredik ám benne a jó és a rossz, a fekete és fehér, élet és halál, és bizony Szeptember a mese folyamán erős jellemfejlődésen esik keresztül, képes lesz szenvedni a barátaiért, feláldozni egy részét és túlélni, megtanulva, hogy Tündérföld bizony mégsem olyan kedves és barátságos hely, mint amilyennek a gyerekek hiszik.

Ó, és a kedvencem a Kulcs!

 Számomra Szeptembert nehéz volt megkedvelni, mint azt a  Zöld Szél mondta, „meglehetősen házsártos és ingerlékeny gyermek…” volt. De ahogy haladt előre a kaland, megtalálta (inkább megtisztította) a bátorságát, az ügyességét és a szeretetre éhes szívét. Mégis az abszolút nélkülözhetetlen és személyes rajongásom tárgyai a könyvben a boszorkányok: Helló, Viszlát és az emberfarkas férjük Ezerhála. Imádom őket!

 

"Minden gyerek tudja, hogy néznek ki a boszorkányok. A bibircsókok fontosak, mint ahogy a horgas orr és a kegyetlen mosoly is. De a kalap az, ami felteszik az i-re a pontot: hegyes, fekete és széles karimájú. Sok embernek van horgas orra, bibircsókjai és kegyetlen mosolya, mégsem boszorkány. A kalapok mindent megváltoztatnak."

 Mindenkinek érdemes elolvasnia, aki ki szeretne szakadni a valóság súlyos mocsarából, aki örökké gyermek szeretne maradni, és aki egyszerűen csak szereti a meséket!

 Ui.: Soha ne áruljátok el az igazi nevetek!

KÖMT és vihánctalálkozó

Elutaztam a hétvégére...

Azt is megsúgom, hogy hová! Zebegénybe!
(Azért sem jelentkeztem eddig, mert ülepednie kellett az endorfinnak a szervezetemben. Nem, másnak nem... dehogyis! :D)

A Magyar Tolkien Társaság 6. éve rendezte meg Zebegényben a Kreatív Őszi Művészeti Találkozóját, röviden KÖMT-öt. Az alaphangulat már csütörtökön adva volt egy zombi apokalipszises novella megírásának az elkezdésével, ami kellően felborzolta a kedélyeket. Még jó hogy... hiszen csütörtökön volt Halloween.
Persze én meg hiába lógtam el a csütörtöki órámat és jöttem haza egy nappal korábban, nem bírtam időben összekészülődni, mert fájt a fejem, aztán még a vonatot is lekéstem. Nem kellett volna strapálnom magamat, a többiek jócskán utánam érkeztek meg, hogy elkezdhessük az első esti Halloween partit, amire talpig besminkelve kriptaszökevénynek jelentem meg. Aztán javában benne voltunk már az éjszakában, amikor a fiúk is kitalálták, hogy de már bizony az éjszaka nem telhet el festék nélkül, és innentől minimum három zombi jött velem szembe a zebegényi suli folyosóján, akiket én festettem.

A KÖMT-ről nagy vonalakban annyit, hogy minden év őszén összegyűlűnk egy pár napban, közösen alkotunk valamit és élvezzük egymás társaságát, kikapcsolódunk. Az idei alapkoncepció műhelyfoglalkozásokra épült, amire a jelentkezési lapon lehetett feliratkozni órarendszerűen a pénteki és szombati nap folyamán három sávban. Nem is én lettem volna, ha nem pakolom tele az órarendemet, és a szombat estihez nem is sok kedvem volt, de erről majd később...

Péntek reggel kellemesen korgó gyomorral indítottam jógával a napot egy barátnőm vezényletével, aminek a mozgási részét élveztem is, de a relaxáció fél órájában folyamatosan viszketett valamelyik testrészem, korgott a gyomrom, vagy eszembe jutott valami tennivaló. Azért még próbálkozom majd  a jógával. :D
Ebédszünetben a barátokkal locsi-fecsiztünk, mivel Szegeden vagyok, nem látjuk olyan gyakran egymást, és áldom a büféseket, mert eszméletlenül finom szendvicseket készítettek, na meg sütiket (az a brownie...) Délután elhatároztam, hogy hamár kézműves foglalkozásra jelentkeztem (utoljára elsőben nemezeltem, de nem tudtam, komolyan hogy azt fogunk csinálni) egy szülinaposnak készítek boszorkányfigurát. Feladtam a leckét magamnak! K...va nehéz nemezelni, főleg gyurkodni!
Mikor már egy órája csináltam és még mindig csak egy kis 5 cm sugarú gömböm volt, teljesen reménytelennek tűnt a helyzet. A barátnőm fel is adta, mert egy kissé vézna csirkecombot kapott az eltervezett maci helyett, de én nem hátráltam meg, három óráig gyurkodtam a gombócomat, amiből aztán egy kissé instabil, szappanillatú ülő banya lett, és persze Mogyi nagyon örült neki.
Este Dél-kínai kungfura volt jelenésem és arról mindenképp megállapítottam, hogy nem az én sportom. Leginkább azért mert nehezebb mozgása van, mint egy táncnak. Bár inkább csak nagyon más...

A szombat reggelről inkább nem írnék, kellően fárasztó volt, le is késtem a foglalkozásom elejét, és csak a műhelytartó közbeavatkozásával tudtam elszabadulni egy megbeszélésről, ahol másfél óráig ültem pizsiben és fogmosás nélkül. Mindenképp megérte viszont elszabadulni, Lyona érdekes és tanulságos foglalkozást tartott a pedagógiai játékokról, és azért is mentem oda, hogy elsajátítsak egy kis tapasztalatot. Ebéd után aztán, főleg miután bevágtam egy csokis-sütőtökös sütit a pofátalnul jó rétesházból, nem sok kedvem volt táncolni, de miután még a fiúk is elmentek harcolni, gondoltam ne lustálkodjak, beálltam a kortárs táncosok sorába. Hú, de kemény volt...
Abszolút megérte viszont a két napi izomlázat, nagyon élveztem, nagyon megszerettem a műhelyvezető lányt is és még este elő is adtuk méregtől szenvedő vonaglásunkat a földön. Aztán már csak viháncparti volt...
Inkább nem részletezem... :D

Vasárnap takarítottunk és eljöttünk, mert sajnos tanulnom kellett.

Köszönök mindent a szervezőknek, akik szívüket-lelküket beletették a munkába, hogy mi jólérezzük magunkat, és még ők sem zombisodtak el nagyon. Köszönök mindent a büféseknek, akik magasra tették a mércét az ízek terén, és mindenkinek akivel egy szót is váltottam, azoknak pedig akikkel sikerült beszélgetnem ezer csókot és ölelést küldök, tudják majd, hogy róluk van szó!
Nemcsak az élvezetes foglalkozások, a dekor és a hangulat adja magát a KÖMT-öt, hanem az emberek!

Next chapter (jövőre!)

A huncut tündérmese

Laurell K. Hamilton: Árnyak csókja (Merry Gentry 1.)

Meredith Gentry tündérhercegnő. Mégpedig nem is akármilyen hercegnő. Az amerikai Unseelie tündérudvartartás királynőjének az unokahúga, ráadásul halandó. Ha pedig még ez sem volna elég, párszor megpróbálták már eltenni láb alól, ezért az emberek világában húzza meg magát Los Angelesben egy fay és természetfeletti ügyekkel foglalkozó nyomozóirodában.

Egy bonyolult eset kapcsán viszont Merrynek még felocsúdnia sincs ideje a sokkból, hogy majdnem megerőszakolták, visszaadta egy fókaembernek a bőrét és hogy egy széttrancsírozott tetem mellett találták egy bűnügyi helyszínen, máris az Unseelie udvartartásban találja magát mint leendő trónörökös. Nem is kell mást tennie ezért a pozícióért, csak sorra ágyba bújni a királynő testőreivel és három éven belül minél hamarabb gyermeket nemzeni. Sokan kívánják azonban még  Merry vérét oltani az újonnan kibontakozó képességei ellenére…

Már olvasom egy ideje Hamilton másik sorozatát, az Anita Blake könyveket, és nagy rajongója vagyok a műveinek, ezért régóta szerettem volna elkezdeni a tündéres sorozatát is. Egy egyetemi barátnőm adta kölcsön olvasni az első kötetet, miután egy vonatúton keresztül beszélgettünk a könyvekről és megállapodtunk, hogy nagyon hasonló az érdeklődési körünk az olvasmányok terén.
Az Anita Blake sorozatról alapból az a véleményem, hogy véres darabolós sorozat, kevés erotikával, mire Rebeka megnyugtatott, hogy a Meredith Gentry sorazatban annál több szex van hogy pótolja.
Igaza volt…

Kb. az első 30 oldalon belül megejtjük az első „majdnem szexet” és az első gyilkosságot is a klasszikus hamiltoni realitással. Majd sorra halmozódnak az élvezetek, a gyilkossági kísérletek, a hosszú hajú lenge öltözetű pasik és a sima csókjelenetekről már ne is beszéljünk. A történet nem túl jelentőségteljes a sok akció és erotika mellett, összefoglalva a művet Meredith lelepleződik és ezért vissza kell mennie az udvarhoz, ahol viszont már nem akarja a királynő meggyilkolni, ha lesz olyan kedves és eleget tesz a kívánságának. A könyv 430 oldalon ennek a taglalása, a főbb szereplők és helyzetük megismerése és váltakozása, Merry képességeinek kialakulása és hogy vannak ellenségei az udvarban, pl. Cel a királynő fia. Na meg sok kufircolás...

De hát, nem is emiatt szeretem az írónőt, hanem azért mert a karaktereit könnyű megkedvelni (a jókat személy szerint), pl. Galen és Doyle az abszolút kedvenc. Mert kellően érdekesen fűzi a szálakat, bár ebben a családfát és a tündérek birodalmát elég nehéz volt eleinte követnem, csak utalások voltak benne Merry halandó voltára és hogy miért akarták a halálát, majd a közepe-vége táján lassan alakul ki a kerek történet. Mert a főszereplők talpraesettek és mert nem várok többet tőle egy akciódús erotikus fantasyregénynél.

 

"Abraham lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek" Teremtés könyve 17:5

Seth Grahame-Smith: Abraham Lincoln a vámpírvadász

Nem is olyan régen olvastam el az Abraham Lincoln titkos életéről szóló könyvet, miután sikeresen hozzájutottam egy könyvtári példányhoz.
Előbb láttam a mozifilmet. A film happy endes. Tehát a könyv olvasásánál nagyban befolyásolt az-az érzés, hogy csak azért olvasom mert a film egy könyvadaptáción alapul. Sokat számított persze az olvasás előtt az is, hogy olvastam Grahame-Smith másik Magyarországon is megjelent könyvét a Büszkeség és balítélet, meg a zombikat; ami nemcsak gusztustalan volt, de páratlanul ötlettelen és nem kevésbé inkább kigúnyolása egy világklasszis regénynek.
De mindezekkel ellentétben nagyon érdekelt a könyv, mert a filmnél csak ültem a moziban és pislogtam a meglepetéstől és a fordulatoktól. Egyszóval a filmet IMÁDOM! :D
Tegnap néztem amúgy újra végig!

A történetről annyit, hogy Abraham Lincolt nemcsak elnök volt, családapa és a polgárháború megvívója, hanem mindezek mellett vámpírvadász is, aki az Egyesült Államokban az emberek országáért harcolt a vámpírokkal szemben fejszével a kezében.

Felfoghatjuk a művet egy életrajzi naplóregényként is, és amivel igazán elnyerte a szívemet, az hogy olyan világot teremtett a vámpírok bevonásával a polgárháborúba, ami teljességgel elhihető, és a könyv ezt kellően realisztikusan is tálalja.

SPOILER!
Igenis meggyőzhető az ember afelől, hogy a vámpírok azért állnak a déli rabszolgatartók oldalára, mert a rabszolgák eltűnése és élelemként végzése megoldja a vámpírok tálálkozásának problémáját csendben és titokban.
Abraham arra jön rá, hogy ha a rabszolgákat fölszabadítják, nem tudnak titokban gyilkolni a vámpírok és élősködni az emberiségen. Ezért indul a választásokon.

Az író szépen csendben Lincoln életébe beépítette a vámpírokat, az első megismerkedéstől kezdve (megölik az anyját), a végkifejletig. Abe bosszút akar állni az édesanyja gyilkosán, aki vámpír, de erre csak akkor jön rá, amikor egy Henry nevezetű idegen megmenti az életét, majd megtanítja, hogyan kell kűzdeni a halhatatlanok ellen. Henry mindig levélben küldi azoknak a vámpíroknak a nevét és címét, akik feltűnően gyilkolnak az Államok szerte, Abe pedig éjszakánként veszi a fejszéjét és levadássza őket. Egyszerre él tehát éjszakai életet vadászként, és tölti a nappalait politológiával és munkával, addig, amíg elnökké nem választják és másmilyen úton kell megvívnia a csatáit.

A film nagyon sokban eltér a könyvtől, nem véletlen hogy nekem jobban a szívemhez nőtt. Először is a könyv sokkal életszerűbb, kevésbé kalandregényes. Abe mellett sorra halnak meg a szerettei, az édesanyja először, majd az édesapja, később a szerelmei, a barátai és a gyerekei is. A filmbe csak Willie-t a kisfiát látjuk. A felesége nem bírja elviselni a gyászt, megőrül, ezeken kívül a kedvenc jelenetemet sajnos csak a filmbe rakták bele, amikor beolvasztják az ezüstöket és elviszik a hadsereghez harcolni a vámpírok ellen. Az zseniális rész! Illetve a halhatatlan fogalmát is másképpen értelmezik a könyvben. Hála Henry-nek, Abe társának!

Számomra egyszer olvashatós a könyv, filmen viszont még biztosan megnézem egy párszor!

"A legendák felülírják a történelmet, az önzetlenség az erőszakot, a szárnyaló beszédek a néma tetteket. A történelem pusztán a csatára emlékszik, a vért elfelejti. Akárhogy is emlékszik rám a történelem, ha emlékszik egyáltalán, az csupán töredéke az igazságnak. Akárki is vagyok, férj, ügyvéd, elnök, minden erőmmel a sötétség ellen harcoltam."

Mai alkotó tevékenységem... (Halloween)

This is Halloween! :D (Lassan eljön!)

http://www.youtube.com/watch?v=DOtEdhKOMgQ

Mivel akkor nem leszek gép közelben, mert KÖMT-ön leszek, azaz Kreatív Őszi Művészeti Találkozón, amit a Magyar Tolkien Társaság szervez, nem fogok tudni megemlékezni róla. Utána ugyan fogok a találkozóról írni, de most egy kicsit előre vetítek erre az átvett amerikai ünnepre.

Eredetileg a Halloween egy angolszász  hagyományra vezethető vissza, amit az első telepesek vittek át magukkal az Újvilágba. Okt. 31 éjszakája az a nap, amikor a halottak (a másvilág)és az emberek világa a legközelebb esik egymáshoz és a legvékonyabb a határvonal a kettő között.
A Halloween lényege a máglyákkal, ijesztő maszkokkal és  jelmezekkel a halottakról szóló megemlékezés, de legfőképpen a két világ határán mozgó szellemek, (akik át szeretnének jutni a mi világunkba), elijesztése volt.

Szeretném tisztázni hogy Halloween nem egyenlő a mi Mindenszentek ünnepünkkel, mivel Halloween Mindenszentek előestéjén Október 31.-én éjszaka van, Mindenszentek November 1. és Halottak napja pedig 2..

Akkor egy kicsit a mi kultúránkról is...
Én nagyon szeretem az angolszász hagyományt (nem a csokit vagy csínyt verziót), hanem az eredetit, mert jó beöltözni évenként 2x (a másik a farsang). Meg hát ilyenkor lehetek igazán boszi elememben, arcot pingálhatok, meg hajat színezhetek. :D
De megtartom a népem szokásait is, mert jó ha tudjuk, hogy a magyaroknál hasonló okból kifolylag alakult ki a Busó járás, és mellette rengeteg szép és tartalmas néphagyományunk, ünnepünk van, ha egy kicsit is vesszük a fáradságot és utánajárunk. Nekünk nincs Halloweenünk, de leginkább azért nincs, mert az ősmagyarok nem féltek a halottaiktól. Népünket egészen más halottkultusz jellemezte mint mondjuk a mexikóiakat, vagy a keltákat. A magyarok békében éltek a szellemvilággal, ősapáik, ősanyáik szelleme segítette őket, sőt még a temetkezési szokások is arról árulkodnak, hogy a cél a végső nyugalom volt, ahonnan nem fognak visszatérni. Nem véletlen, hogy kísértethistóriáink sem nagyon maradtak fönn a köztudatban.

Boszi énem a magyar hagyományokban hisz, de azért Halloween ünnepén nagyot fogok bulizni a barátokkal talpig öltözetben! :D

Ma délután pedig kifaragtam az idei töklámpásunkat otthon! Majd kirakom az erkélyre, hogy világítson az utca felé. Íme az eredménye!

Könyvmoly párbaj újratöltve

Wow!
Tegnap jelentkeztem a 2014-es Könyvmoly Párbajra!
http://konyvmolyparbaj.blogspot.hu/
A 11 könyves listával kezdek, mivel idén próbálom megdönteni a 100 olvasást, 11 könyv biztosan bele fog férni az időmbe. :)
Várhatóan ezekről fogok írni a továbbiakban ajánlót!

1. George R. R. Martin: Lázálom

 

A Megdöbbentő
Nem hallottam eddig Martin vámpíros könyvéről, pedig már megjelent hazánkban egyszer. Az új kiadást viszont máris előjegyeztem a Trónok harca olvasása után, és kiváncsian várom!

Amikor a nappal éjre vált, az alkonyat baljós homályban a borzalom álmai kúsznak elő. Az est leszálltával fehér szellem-hajó indul útjára a Mississippi vérszínű habjain: fedélzetén egy ősi faj tagjai keresik szabadulásukat a vér béklyójából és a megváltást szentségtelen létükre, ám küldetésüket nemcsak fénylakó emberek akadályozzák, de népük leghatalmasabbjai is… A Lázálom úgy tűnik ki ragyogó mivoltában a többi rémregény közül, ahogyan a hold kísérteties fénye tündököl a Mississippi hullámai fölött. Elegáns, izgalmas és a klasszikus regényírás legjobb hagyományait felelevenítő mű, amelyet képtelenség letenni, mielőtt a végére érnénk: magával ragadó miliője, pokoli irama és élénk, vibráló karakterei a legjobb vámpír-regénnyé teszik, ami valaha is született. George R. R. Martin regénye nem csupán nagyszerű – eredetiségével zseniális történetével, utánozhatatlan stílusával mindent felülmúl, amit eddig a vámpírokról írtak.

 

 2. Bram Stoker: Drakula

A Klasszikus
Újabb vámpíros remekmű, csak ez már beírta magát a történelembe! Régi elhatározás hogy régi horrorirodalamat fogok olvasni (eddig Lovecraft, Poe és Mary Shelley van kilőve).

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Drakula vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!” Ezekkel a szavakkal mutatkozik be Bram Stoker klasszikus történetében a gróf Jonathan Harkernek, az egyik főhősnek.
A regényirodalom egyik leghíresebb bemutatkozását nemcsak az olvasók fújják bő évszázada – 1897-es angliai megjelenése óta a Drakulá-t nem győzik újranyomni –, de színpadi és filmszínészek is tucatszám. Lehetetlen úgy olvasni a semmi jót nem ígérő invitálást, hogy ne lássuk közben Lugosi Bélát, Christopher Lee-t vagy Gary Oldmant, vagy ne halljuk gondolatban egy súlyos várkapu nyikorgását. Drakula, aki beinvitál, rögtön felismerhető vékony sasorráról, „fennhéjázón öblös” homlokáról, főleg pedig „sajátságosan hegyes” fogairól, amik „kiálltak az ajkak közül, amelyeknek feltűnő pirossága ily élemedett korhoz képest megdöbbentő életerőt mutatott”. Ekkor még nem tudja szegény Harker, hogy házigazdája nem szimpla baljós mágnás, hanem igazából egy négyszáz éves vámpír.

Harker, a fiatal angol ügyvéd azért utazik a Kárpátok közé, a hátborzongató várkastélyba, hogy nyélbe üsse Drakula London melletti ingatlanvásárlását. Nem is sejti, miféle szörnyűséget szabadít ezzel a világra: a vámpír gróf ebben a nyugati metropolisban akar újabb áldozatokat szedni, újabb – élőhalott – segítőtársakat toborozni. Miközben Harker a romos várban senyvedve tervezi reménytelennek tűnő menekülését, Drakula kísértethajója máris Anglia felé közeleg, ahol két ártatlan fiatal nő készül a boldog házaséletre. Az egyik éppen Mina, Harker menyasszonya… Barátaiknak, egy ifjú angol és egy idős holland orvosdoktornak, egy angol főnemesnek és egy amerikai kalandornak minden bátorságukra és leleményességükre szükségük lesz, hogy elháríthassák ezt a pokoli támadást.

3. Marissa Meyer: Cinder

A modern tündérmese
Nem tudom mi fog kisülni Hamupipőke és a kiborg világ kereszteződéséből, szóval nagy kérdőjel van a fejemben.

126 évvel a IV. világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van…
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”.
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.


4. Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta

 Az Azonnali szerelem
Megláttam a borítóját, elolvastam az ajánlóját, és rögtön beleszerettem. Alig várom hogy megjelenjen magyarul! Lovak, szerelem és kaland...

A Skorpió Vágtát november elején rendezik. A lovasok mindent elkövetnek, hogy megzabolázzák tengeri lovaikat, és célba jussanak.
Van, aki túléli.
Van, aki belehal.
Idén a tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Nem a szavak embere, és ha fél is, mélyen hallgat róla.
Puck Connolly más. Soha nem gondolta, hogy egyszer majd indulni fog a Skorpió Vágtán. De a sors úgy hozza, hogy kénytelen benevezni a versenyre – egyedüli lányként. Sejtelme sincs, mi vár rá.
A nagysikerű Shiver-trilógia szerzője, Maggie Stiefvater, megint megmutatja, milyen az, amikor a szerelem és az élet komoly akadályokba ütközik, és csak az marad életben, akinek a helyén van a szíve. A Skorpió Vágta minden olvasó számára felejthetetlen élményt nyújt.

5. Kim Harrison: Boszorkányfutam

A vagány boszorkányos
A pokoli báléjszakák című novelláskötet óta szeretnék olvasni mást is Harrisontól, nem csak a Madison Avery és a Nagy Kaszás című novelláját, és most hogy megjelenik új kiadásban a Boszorkányfutam mindenképpen meg fogom venni. Meg hát persze éljenek a boszorkányok!

Rachel Morgan, a boszorkány, az Inderland Biztonsági Szolgálat egyik legjobb fejvadásza volt. A vadászterülete Cincinnati városa, egy sötét, alternatív Földön, ahol vámpírok, farkasemberek, tündérek, koboldok élnek és járnak az emberek között, némelyek álruhában, némelyek teljesen nyíltan, nem titkolva valódi természetüket.
Rachel Morgan elől egyetlen gonosztevő sem menekülhetett, akár boszorkány volt, akár vérfarkas, akár tündér, akár élőhalott. Ám valami megváltozott. Kezdetben úgy tűnik, csupán a szerencséje hagyta el, és ezért vall egyre gyakrabban kudarcot, s felettesei ezért bízzák meg egyre megalázóbb feladatokkal.
Amikor aztán legfrissebb zsákmányával, egy minden hájjal megkent kobolddal éppen a Szolgálathoz tart, a lény felajánlja neki, hogy szabadságáért cserébe teljesíti három kívánságát. Rachel rádöbben, hogy itt a kiváló alkalom arra, hogy egyszer és mindenkorra változtasson az életén, legfőképpen azzal, hogy otthagyja a Szolgálatot. Ezzel alaposan magára haragítja a Szolgálat amúgy sem vajszívű vezetőit. Így rövidesen azon kapja magát, hogy korábbi fejvadász társai ezúttal őrá vadásznak, s ebben a játszmában már nem csupán a szabadsága, de az élete a tét…


6. J. A. Redmerski: A soha határa

A New Adult
Csak molyos ajánlás alapján new adult kategóriában, hogy ne csak kamaszokról olvassak.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

 

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?

7. Holly Black: Átokvetők - A fehér macska

A legrégebb óta várt
Gigi könyvajánlója óta tudom, hogy szeretném elolvasni, neki megbízom az ízlésében. Az évek során, amióta olvasom a blogját bebizonyosodott, hogy fantasy irodalom terén nagyon hasonlít az ízlésünk abban, hogy mi számít jónak. És végre magyarul is megjelenik!

Cassel átoktevők családjából származik, akiknek hatalmukban áll, hogy kezük legkisebb érintésével megváltoztassák valaki érzéseit, az emlékeit, a szerencséjét. Mivel az átoktevés törvényellenes, ők mindannyian gengszterek vagy szélhámosok. Kivéve Casselt. Az ő érintése nem varázslatos, úgyhogy ő kívülálló, az egyenes srác egy görbe úton járó családban. Mindössze egyetlen apróságot kell elnézni neki, hogy három évvel ezelőtt meggyilkolta a legjobb barátját, Lillát.
Az azóta eltelt idő alatt Cassel, beleolvadva a tömegbe, gondosan felépítette a normalitás látszatát. Ám a látszat bomlásnak indul, amikor Cassel egy szörnyű álomtól űzve, amiben egy fehér macska akar neki valamit mondani, egyik éjszaka elkezd alvajárni. Más, felkavaró dolgot is észrevesz, két bátyjának furcsa viselkedését is beleértve. Titkolnak előle valamit, amiből egy rejtélyes történet bontakozik ki. Ahogy Cassel elkezdi gyanítani, hogy részese egy óriási csalásnak, azt is szeretné megtudni, valójában mi történt Lillával. Az is lehet, hogy még mindig életben van? Hogy ezt kinyomozza, Casselnek túl kell járnia az összes körülötte lévő szélhámos eszén.

8. Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

A mese
Szeretek meséket olvasni, na! (Most is vettem egy antikvár skandináv mesegyűjteményt). :)

Szeptember egy kislány, aki kalandokra vágyik. Amikor a Zöld Szél és egy Leopárd Tündérföldre invitálja, természetesen elfogadja a meghívást. (Te talán nem tennéd?) Tündérföldön azonban nagy a zűrzavar, és egy tizenkét éves kislányra, egy könyvszerető sárkánygyíkra és egy Szombat nevű, különös és majdnem emberi kisfiúra hárul a feladat, hogy legyőzzék a gonosz Márkinőt, és helyreállítsák a rendet.
Catherynne M. Valente részletekben kezdte el közölni Szeptember kalandjait az interneten; a történet rengeteg rajongót és az évtized legjobb netes írásművének kijáró Culture-Geek díjat hozta el számára.

„Őrült, ínyenc hancúrozás ez a mese – tele furcsaságokkal, szeszéllyel és örömmel.” – Holly Black, a Spiderwick krónikák írója

9. Leiner Laura: Bábel

Az újra kamasz
Az SZJG-t idén olvastam végig, nagyjából felnőtt fejjel, és azóta rajongója vagyok Laura stílusának. Voltak zökkenések, hullámvölgyek az írásában, de öröm újraélni vele a kamaszkort!

Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.

„Nagyon örülök, hogy Laurának sikerült megjeleníteni és tökéletesen visszaadni a fesztiválok hangulatát, és kifejezetten tetszik a humora. Gratulálok!” Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója

10. Benina: Rekviem a szivárványodért

A belehalok a kíváncsiságba
Szó szerint lassan. (Hogy Beninának felnőtt könyve lesz!) Minden megjelent könyvét olvastam eddig, és el kell ismerni, igenis vannak igényes kortárs fantasy íróink. Benina ilyen szerintem.

Előbb légy halott, hogy aztán élhess!
Neszta életvidám, ambiciózus, szerelmes…
… és halott.
Nem képes alakot ölteni.
Egyetlen ember hallja.
Egyetlen ember látja.
Egyetlen ember érzi, amit ő.
Vőlegénye, a hajdani FBI-nyomozó, mára tanácsadó Damien Corner egy Tükrön keresztül képes kommunikálni a lánnyal, aki először semmire nem emlékszik az életéből. Damien kétségbeesett nyomozásba kezd – segítségére van Neszta húga, az autista Zorka.
A nővérek a közöttük feszülő, erős lelki kapocsnak köszönhetően érzelmi-szimbiózisba kerülnek. Neszta emlékei lassan térnek vissza, pedig sietnie kell, mielőtt az Árvák megkaparintják a lelkét. A Tükörben csak magára számíthat, és Hollóra, a különös, kalapos fickóra.
Damien számára mindenki potenciális gyanúsított, minden árnyékban támadás rejtőzhet,
minden eltelt pillanattal közelebb kerül a paranoiához. Míg Neszta önmagának egyre halványuló másaként tengődik a Tükörben.
Neszta és Damien szerelmének hátborzongató története.
A Tükör fordulatos, halálon túli világba kalauzol, és ha elkezded olvasni, többé már nem ereszt.

11. +1 Joker könyv
Majd meglátjátok, hogy mit fogok választani! :D

A kihívás indul: 2013. november 02. 16.00
Aki még szeretne jelentkezni, siessen mert jó lesz!