Előbb láttam a mozifilmet. A film happy endes. Tehát a könyv olvasásánál nagyban befolyásolt az-az érzés, hogy csak azért olvasom mert a film egy könyvadaptáción alapul. Sokat számított persze az olvasás előtt az is, hogy olvastam Grahame-Smith másik Magyarországon is megjelent könyvét a Büszkeség és balítélet, meg a zombikat; ami nemcsak gusztustalan volt, de páratlanul ötlettelen és nem kevésbé inkább kigúnyolása egy világklasszis regénynek.
De mindezekkel ellentétben nagyon érdekelt a könyv, mert a filmnél csak ültem a moziban és pislogtam a meglepetéstől és a fordulatoktól. Egyszóval a filmet IMÁDOM! :D
Tegnap néztem amúgy újra végig!
A történetről annyit, hogy Abraham Lincolt nemcsak elnök volt, családapa és a polgárháború megvívója, hanem mindezek mellett vámpírvadász is, aki az Egyesült Államokban az emberek országáért harcolt a vámpírokkal szemben fejszével a kezében.
Felfoghatjuk a művet egy életrajzi naplóregényként is, és amivel igazán elnyerte a szívemet, az hogy olyan világot teremtett a vámpírok bevonásával a polgárháborúba, ami teljességgel elhihető, és a könyv ezt kellően realisztikusan is tálalja.
SPOILER!
Abraham arra jön rá, hogy ha a rabszolgákat fölszabadítják, nem tudnak titokban gyilkolni a vámpírok és élősködni az emberiségen. Ezért indul a választásokon.
Az író szépen csendben Lincoln életébe beépítette a vámpírokat, az első megismerkedéstől kezdve (megölik az anyját), a végkifejletig. Abe bosszút akar állni az édesanyja gyilkosán, aki vámpír, de erre csak akkor jön rá, amikor egy Henry nevezetű idegen megmenti az életét, majd megtanítja, hogyan kell kűzdeni a halhatatlanok ellen. Henry mindig levélben küldi azoknak a vámpíroknak a nevét és címét, akik feltűnően gyilkolnak az Államok szerte, Abe pedig éjszakánként veszi a fejszéjét és levadássza őket. Egyszerre él tehát éjszakai életet vadászként, és tölti a nappalait politológiával és munkával, addig, amíg elnökké nem választják és másmilyen úton kell megvívnia a csatáit.
A film nagyon sokban eltér a könyvtől, nem véletlen hogy nekem jobban a szívemhez nőtt. Először is a könyv sokkal életszerűbb, kevésbé kalandregényes. Abe mellett sorra halnak meg a szerettei, az édesanyja először, majd az édesapja, később a szerelmei, a barátai és a gyerekei is. A filmbe csak Willie-t a kisfiát látjuk. A felesége nem bírja elviselni a gyászt, megőrül, ezeken kívül a kedvenc jelenetemet sajnos csak a filmbe rakták bele, amikor beolvasztják az ezüstöket és elviszik a hadsereghez harcolni a vámpírok ellen. Az zseniális rész! Illetve a halhatatlan fogalmát is másképpen értelmezik a könyvben. Hála Henry-nek, Abe társának!
Számomra egyszer olvashatós a könyv, filmen viszont még biztosan megnézem egy párszor!
"A legendák felülírják a történelmet, az önzetlenség az erőszakot, a szárnyaló beszédek a néma tetteket. A történelem pusztán a csatára emlékszik, a vért elfelejti. Akárhogy is emlékszik rám a történelem, ha emlékszik egyáltalán, az csupán töredéke az igazságnak. Akárki is vagyok, férj, ügyvéd, elnök, minden erőmmel a sötétség ellen harcoltam."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése