"Szélhámosnak lenni..."

„Szélhámosnak lenni annyi, mint elhinni magadról, okosabb vagy a többieknél, és mindenre gondoltál. Elhiszed, hogy bármit megúszhatsz. Hogy bárkit képes vagy bepalizni.”

Holly Black: Átokvetők- A fehér macska

Visszaolvastam, hogy pont 2010 májusában olvastam Giginél a White Cat ajánlását, aminek lassan négy éve, és legalább ennyi ideje is követem a blogját. (Nem, igazából több…) Még a petíciót is aláírtam, hogy megjelenhessen magyarul, és végre idén Karácsonykor a kezembe vehettem gyönyörű borítóval, kemény kötésben.

Holly Black művein nőttem fel gyerekkoromban, nagy kedvencem volt a Spiderwick krónika, és Gigi véleménye meg a tény hogy Holly és Cassandra Clare barátnők annyira felcsigázta az érdeklődésemet, hogy egy kínszenvedés volt kivárni ezt a sok időt a megjelenésig.

 Adott egy fiú főszereplő, Cassel Sharpe, aki egy hajnalban a kollégiumának tetején találja magát és egy álombéli fehér macska vezette oda. Nála semmin nem szabad amúgy meglepődni, alapból is zűrös családból származik, főleg mert régi átokvető vérvonal leszármazottai.  Édesanyja börtönben él egy leleplezett csalása miatt, két bátyja pedig szintén nem tisztességes utat követve halad előre a világban. Csak Cassel nem örökölt semmilyen képességet. Cserébe viszont hogy ne legyen egyszerű az élete megölte a gyerekkori szerelmét és legjobb barátját Lilát, a Zacharov család örökösét. Emlékszik a vérre, a késre és aztán semmi...

A lassan felépített élete egyik napról a másikra kezd lebomlani és Cassle egy hatalmas átverés és titok közepén találja magát egy fehér macskával a társaként.

 

Először is kezdjük ott, hogy mik is azok az átokvetők…
Holly Black eredeti „curse workers” szavát nagyon találóan és sokkal hangzatosabban fordították átokvetőknek. Ők tulajdonképpen varázslók és boszorkányok, akik valamilyen különleges képességgel születtek. A leggyakoribbak közöttük is a szerencsevetők. Aztán vannak még érzékvetők, akik képesek mások érzéseit befolyásolni, álomvetők, emlékvetők, halálvetők és az átalakítók, akikből 100 évenként ha egy születik. Valamiért a legtöbb amerikai átokvető nem tisztességesen használja fel a képességeit, hanem csalásra, megtévesztésre és szélhámosságra, még ha az átoknak mindig van visszahatása is, így a halálvetőknek például elsorvadnak a testrészeik.  Az átokvetés és a szélhámosság együtt jár. Casselnek ugyan nincsen képessége, de beismeri hogy bizony ez utóbbiban felülmúlhatatlan.

És Holly ír egy nagyon erős állandó problémáról, mégpedig a kirekesztésről és előítéletességről. Az átokvetők azért dolgoznak főleg a törvény rossz oldalán, mert az emberek félnek tőlük. Keresik a segítségüket, de nem közösködnek velük, korlátozzák a legális varázshasználatukat és ezért természetesen nem is kapnak semmi jót a mágiától. Deneca édesanyja ez ellen a súlyos probléma ellen próbál meg például tenni valamit.

 

„Minden szélhámosnak azt a legfontosabb tudnia, hogy nem szabad úgy gondolkodnia, mint egy áldozatnak. Az áldozat úgy kalkulál, hogy jó üzletet csinál egy lopott táskával, aztán ideges lesz, amikor kibomlik a varrás.Úgy gondolja, hogy szinte ingyenjegyeket vehet az esőben álló krapektól, aztán meglepődik, hogy a jegyekből csak nedves papírdarabok maradnak.
Az áldozat azt hiszi, hogy ingyen megszerezhet valamit.
Az áldozat azt hiszi, megkaphatja,amit nem érdemel meg, és soha nem is fog megérdemelni.
Az áldozat ostoba, szánalmas és nyomorult.
Az áldozat azt hiszi, hogy egy este hazamegy és a lány, akit gyerekkora óta szeret, egyszerre viszontszereti.
Az áldozat hajlamos elfelejteni, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, az valószínűleg átverés.”

 

Szerettem a műben, hogy a főszereplője férfi, ebben és főleg a gondolatokban, érzésekben nagyon hasonlított a Vérbe öltözött Annára és a Rémálmok lányára. Ritkák manapság sajnos a másik oldal szemszögéből írt regények pedig kimondottan szórakoztató őket olvasni, főleg hogy egy szerelmi szál is egészen más szemszögből van megírva.

 Nem fogok a történetről spoilerezni, ezért csak ráhangolódást írtam a regényről, de minden igényemet kielégítette és bizony zseniális!

Nem azt mondom, hogy nem találtam ki azért hamarabb a szálakat, mint ahogy a főszereplő, de még így is kellően izgalmas és lebilincselő volt, főleg az apróságok, a részletek, mint amikor a bőre alá rejti Cassel az amuletteket. Az durva volt.

A szereplői tényleg karakteresek, ott van Cassel, akinek a fejében összekeverednek a dolgok és nem hagyja hogy mások irányítsák az életét, a bátyjai akik számomra mind rendkívül ellenszenvesek voltak. A nagyapja akinek a hűsége a Zacharovok iránt megingathatatlan, Cassel két barátja, akik sokkal többet érdemelnének, mint amit tőle kapnak és egy múltbéli lány, aki titokzatos körülmények között halt meg.

Alapvetően az egész könyv fantasy, de mégis nem mese, hanem inkább realisztikus elbeszélő stílusú, ráadásul mindezt jelen időben, amire eleinte át kell állnia az ember agyának. Szeretem az olyan regényeket, amik nem annyira tizenéveseknek szólnak, hanem idősebbeknek is. És persze van a műben szerelem, de nem az viszi a cselekményt, nem a hangsúlyos szál.

 

Alig várom már, hogy elolvashassam a második részt egy olyan trilógiából, ami izgalmas, erősen gengszter világban játszódó két tűzről pattant főszereplővel és minden csavart egy újabb követ!

 

Mindenkinek ajánlom, kivétel nélkül aki egy igazán jó fantasy-t szeretne olvasni!