Amikor a Pokol és Menny harcra kél...

"Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződött jól."

Laini Taylor: Füst és csont leánya

Ezzel a mondattal kezdődik egy a New York Times 2011.-es ifjúsági listáján is szereplő csodálatos fantasy regény, egy trilógia első kötete. A Füst és Csont leányát Ildi ajánlotta még a tavalyi gyerektábor szervezői megbeszélés hétvégéjén mint olyan művet, amit érdemes elolvasni és az érdeklődési körömbe tartozik. Az egyetlen problémája az élvezetnek, és sajnos elég nagy probléma, hogy a Kossuth kiadó nem adja ki a folytatásait.

A történet egy lenyűgöző, természetfölötti erővel rendelkező szerelem történetét meséli el, és nagyon nehéz úgy írni róla, hogy a tökéletesen felépített szálakat ne spoilerezzem el. Karou, a kék hajú, tetovált, huszonhat nyelven folyékonyan beszélő fiatal művészlány Prága városában tanul és rengeteg titkot őriz. Eleinte csak a rajzfüzete lapjain találkozhatunk furcsa lényekkel, pedig a kimérák, ezek a több faj keresztezéséből álló "szörnyek" alkotják Karou családját. Issa, aki félig kígyó, félig ember; Yasri, akinek papagájcsőre van; Twiga, akinek zsiráfnyaka; na és persze ott van Kénkő, akinek kosszarvai és bojtos farka. Kénkő kereskedő... És mivel kereskedik?
Fogakkal...
Emberi és állati foggal. Felnőtt fogakkal. Gyerekre nincs szüksége, ill. egyszer volt. Karou feladata tehát az iskola mellett segíteni a fogkereskedésben, amiért cserébe apróbb kívánságokat kap, amiket láncra lehet fűzni.
Elképesztő fantázia!
És persze a másik oldalon ott áll Akiva a harcos szeráf, akit valamilyen mélyen rejtőző vonal összeköt Karouval, pedig a lány az ellenség pártfogásában áll, a kezén hamsza tetoválások vannak.
A titkok a múltba vezetnek vissza...

Egy történet az angyalok és démonok (kimérák) örök harcáról, ahol Karou lehet a kapocs. Karou aki talán képes lesz véget vetni az örök szenvedésnek, Karou, akinek a neve reményt jelent. Talán a szerelem még mindig képes legyőzni az akadályokat.

Az írónő mesterien építette fel a művet, eleinte egészen mást képzeltem a fülszövege alapján, mint amit kaptam, de abszolút megérte, mert ezerszeresen többet kaptam ettől a könyvtől, mint reméltem. Nem könnyű olvasmány, fantasy, de nem tucat regények birodalmából. Gyönyörű leírások és mondatok gazdagítják az élményt, minden apró mozzanat vagy a történet szempontjából nem lényeges epizód hozzátesz valamit, valamit amivel igazán teljessé válik Prága, a karakterek, az érzelmek, a gondolatok. Ilyen mellékszál például Kaz, Karou exbarátja vagy Zuzanna a legjobb barátnője, aki bábművész és valamiért nagy kedvencem lett az olvasás során. Talán, mert mindig, a legnagyobb titkai ellenére is kiáll a főhősnő mellett és elfogadja olyannak, amilyen.
Minden sorában bele tudtam élni magamat a cselekménybe, együtt menekültem, dobogott a szívem, fáztam és nevettem Karouval, minden lap elolvasásával várva a folytatását.



Olyan képzelet szülte ezt a könyvet, ami irigylésre méltó!
Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert egyben romantikus és tragikus, magávalragadó és elborzasztó, realista és fantáziadús, és minden amit hiányolni szoktunk az igazán tartalmas művekből.

Illetve köszönöm a kiadónak, amiért a fordítás ilyen szép lett!