Filmforgatás extrákkal

Tammara Webber: Between the lines (A sorok között)

Reid Alexander hozzászokott, hogy megkapja, amit akar – most pedig épp legújabb szereplőtársát, Emma Pierce-et akarja. Az egész világ fölsorakozik, hogy szépen a kezére játsszon ebben, amíg a külső forgatási helyszínen a fiú két váratlan akadállyal nem kerül szembe: egy ádáz volt barátnővel meg egy szintén Emma kegyeire pályázó vetélytárssal.
Emma Pierce csak most tette meg a nagy lépést, szakított a reklámokkal és televíziós filmekkel, amelyek éveken át foglalkoztatták. Az igazi mozifilmben – a szuperdögös Reid Alexander mellett – kapott főszerep valóra vált álommal ér föl. Emma azonban titkos vágyat rejteget a szívében:
egyszerűen normális lány szeretne lenni.

A 3. könyvem az V. Könyvmoly Párbaj kihívásában és az első, ami nem hagyott annyira mély nyomokat bennem. Nem olyan régen fejeztem be és máris csak foszlányok, egy összkép él bennem róla, uh. megpróbálom összefoglalni értelmesen a véleményemet. :)
Tammara Webber-től olvastam már az Easy című könyvét, ami egy nagyon komoly, érzelmes és hangulatos mű volt jó sok romantikával. Valami ilyenre számítottam itt is. Nem azt kaptam...

Elsősorban örülök, hogy Tammara képes változtatni a stílusán, az írásmódján, sok író van, akire ráférne, ha kimozdulna az írói konfortzónájából és mással próbálkozna. Tammara megtette és készült belőle egy teljesen más karakterű, kissé felszínesebb young adult könyv. Ha valaki nem szeretne érzelmileg túlterhelt fiatalokról olvasni, akkor neki ajánlom a könyvet, viszont ne lepődjön meg ha azt mondom, hogy a romantika szál sem annyira húzó erő.

Reid egy elkényeztetett, beképzelt p*cs, aki minden lányt meghágna, aki csinos és megkapható. Sosem akar nagyobb energiát belefektetni egy lány elcsábításába, mint a minimum és Emma, a másik főszereplőnk pont azért kihívás neki, mert nehezen csábul. Emma az igazi naíva, aki azt hiszi, Reid a hős szerelmes, pedig valaki más is elég hamar a képbe kerül. Néha meg tudtam volna folytani Emmát, amiért hol ezzel hol azzal kavar és nem gondolkodik el, csak a legeslegvégén hogy ez így nem fog működni. Oké hogy egy filmforgatás, meg Hollywood, de akkor is. Lehet hogy sztár lesz belőle, de attól még szűzkurvának sem kell lenni. Emma sosem járja a maga útját ezért hatalmas fejlődést ér el a könyv végére, ahol rájön, hogy nem a fiúzás számít, meg a hírnév, hanem azok a fontos dolgok, amik előtte is az övéi voltak, mint a barátság és a bátorság, őszinteség. A legszebb szál, talán pont ezért az Emma és Emily közötti összetartó erő, a barátság, ami mindent túlél, mert igazi. Nem úgy, mint a Reid féle fellángolás.

Na, a fő konfliktust okozó problémákról meg ne is beszéljünk, hogy ki kivel miért kavart, szakított és lett barát, mert szerintem az tökre nem hihető. Az milyen már, hogy pont összeszednek egy tinifilmhez egy csomó olyan szereplőt, akik jól gyereknevelésre adták a tinédzseréveiket? Szerintem egyáltalán nem hihető! Mindegy... ezen kicsit kiakadtam.

Alapvetően nem rossz történet, de kissé klisés, gyengécske alapokon áll. Ha valaki nem akar sokat gondolkodni egy történeten, vagy csak egy könnyed limonádés romantikus regényt szeretne ízig-vérig tinédzser szereplőkkel, akkor hajrá az olvasáshoz! :) Nekem olyan egyszer olvasható mű volt!

Ui.: Nem értem mi köze a címnek a történethez! 

Amikor a halál és a halott találkozik

"De talán hazug vagyok, és igenis szükségem van megmentésre, mert ahogy Josh Bennett megcsókol, az egészen olyan, mint a megváltás. Egyszerre ígéret, emlékeztető a jövőről és egy szebb történetekkel teli könyv."

Katja Millay: The Sea of Tranquility (Nyugalom tengere)

Lenyűgöző, bámulatos és csodaszép! Ez a három szó összefoglalja mindazt, ami a véleményem erről a könyvről, amelyik a JOKER-em az V. Könyvmoly Párbajon, mivel mindenképpen szerettem volna írni róla. 

Sajnálom hogy ilyen ritkán vezetem a blogot, de nem ígérem meg hogy gyakrabban fogom, mert eddig sosem sikerült betartani. Talán ha nem ígérem meg, több időt fogok rá szánni. :)

Na, de térjünk vissza Katja Millay első és jelenleg egyetlen könyvére, ami a moly.hu-n is 95%-os értékelést kapott és nem hallottam még róla rossz véleményt. Nekem a barátnőm adta kölcsön elolvasni, mivel neki tetszett, nekem meg nem volt elég olvasnivalóm... (Bár volt, de gyűjtögetek a jövőre). Nem tetszett a borítója. Mostmár csodaszépnek találom és imádom kézbevenni, miközben ezt a bejegyzést írom. És persze szeretnék belőle saját példányt a polcomra. 

A történet egy fiúról és egy lányról szól, akik mind a ketten komoly sérülésekkel kűzdenek az életben, még ha ezek a sérülések szemmel nem is láthatók. Nastya Kashnikov élete romokban hever egy tragédia miatt és nem találja önmagát, míg Josh Bennett pontosan önmaga elől menekülne. Nastyát a kurvás külső és a szleng modor, Josh pedig a magány falai mögé rejtőzik. Aztán találkoznak...

Az alap felállás egy tipikus new adult regényt idéz, de a Nyugalom tengere nem veszik el a klisék birodalmában, megmarad a maga egyszerű, tragikus valójában, ahol azért valahol sejteni lehet a befejezést. Szerencsére, mert nem szeretem a szomorú könyveket. Bár nem mondanám szomorúnak, inkább melankólikusnak, komornak egy csipetnyi erotikával és sok romantikával. Nastya titka apránként bontakozik ki a szemünk előtt, Joshét ellenben már a fülszöveg elolvasása közben megtudjuk, a kérdés csupán annyi, hogy ki ment meg kit?

Mind a majdnem ötszáz oldal magába szippantott, nem engedett és rabjává tett úgy hogy olvasás közben csak úgy repültek az oldalak. A hangulata zseniális, a karakterek kiforrottak és ugyan a magyar szöveg nem irodalmi, de a kategóriájában magasan megállja a helyét. 

"Most már igyekszem a mindennapok csodáiban látni a varázst: ver a szívem, képes vagyok felemelni a lábam a földről, hogy előre lépjek, és van, aki szeret. Tudom, hogy továbbra is történnek rossz dolgok. És mindig megkérdem magamtól néha, vajon miért vagyok életben; ám most, ha felteszem ezt a kérdést, tudom rá a választ."

Nastya karaktere valahol végig egy csomó kérdést vet fel a regény folyamán, amire tudjuk hogy választ fogunk kapni, de akkor ott nem érezzük helyén valónak. Szeret futni, fél valamitől és még a neve is furcsa. Talán akkor kapunk először igazi betekintést a lényébe, amikor kiderül hogy neveket gyűjt. Josh is rejtélyes, de ő maga akar az lenni és mindenki tudja mire vágyik. Otthonra! Nasháról nem tudunk szinte semmit, a fejezetek elején lévő részletek lebbentenek fel egy-egy titkot a múltjáról. Drew volt az egyik kedvenc szereplőm. A felszínes, de belül érző és oltalmazó jóbarát, akinek igenis vannak hibái, de van nagyon sok jó tulajdonsága is meg egy szerető családja.

"Nastya felé fordulok, a holdat figyeli, ajkán mosoly játszik, nyoma sincs már rajta az egy perccel ezelőtti csalódottságnak. Felnézek az égre, hogy lássam, amit ő lát, Nastya pedig közelebb húzódik, és a mellkasomon nyugtatja a fejét. Nem érdekel, ha csak azért, mert fázik, vagy mert a kisteherautó platója rohadtul kemény. Nem kérdőjelezem meg; csak a karomba zárom Nastyát, és úgy szorítom magamhoz, mintha évek óta tenném."

Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik a komolyabb, de egyben kikapcsoló olvasmányokat, azoknak akik hisznek a sorsfordító szerelemben, azoknak akik falják a jó könyveket, de azoknak is, akik csak ritkán olvasnak és persze mindenkinek aki szeretné megtalálni a Nyugalom tengerét!