Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya

Bájos kis történettel ismerkedhetnek meg az olvasók, akik kezükbe veszik A csábítás kilenc szabálya című romantikus regényt!

Miért is?

 

"A Csábítás kilenc szabálya:

1. Szenvedélyesen megcsókolni valakit

2. Szivarozni és whiskyt inni

3. Férfinyeregben lovagolni

4. Vívni

5. Elmenni egy párbajra

6. Pisztollyal lőni

7. Kártyázni (férfiklubban)

8. Végigtáncolni az éjszakát egy bálon

9. Úgy öltözni, hogy szépnek tartsanak, csak egyetlenegyszer"

 

Ez a történet egy listával kezdődik. A listát pedig Lady Calpurnia Hartwell írja és feltett szándéka, hogy ki is próbálja a rajta lévő pontokat talán megfordítva ezzel unalmas életének körforgását. Végülis nincsen veszítenivalója, vénlányságra ítéltetett még saját húga szerint is tétlen leány, aki álmai márkijáért epekedik titokban. A márki pedig véletlenül se más mint Gabriel St. John, a hírhedt nőcsápász.

Aztán egy éjszaka az ész, a józanság, na meg nagymértékben az alkohol felülkerekedik Callyn és elkezdi a maga útját járni, ami annyit tesz, hogy kicsit élvezni szeretné az életet.

 

"– Fogja fel a dolgot üzleti megállapodásként.
Ralston felvonta a szemöldökét.
– Üzleti megállapodás, amely egy csókkal kezdődik?
– Egy különleges üzleti megállapodás."

 

Először is kezdjük azzal, hogy waóóó! Nem bírtam letenni a könyvet, annyira a szívemhez nőtt. Egyrészt mert nagyon szeretem a romantikát, másrészt, mert a kedvenc történelmi koromban és helyszínemen játszódik. London, bálok, kalapok és ruhák... Már ezzel levett a lábamról.

Mindemellett azért senki ne várjon földrengető meglepetéseket a történetben. Komolyan,.. ez egy romantikus mű, szexszel és érzelmekkel. Nem akcióregény, twiligh, vagy ötven árnyalat. Aki ilyet várt, bele se kezdjen!

Ez egy klasszikus, jól felépített szerelmi történet, a romantikus regények váza alapján kidolgozva, de véleményem szerint nem klisés és nem erőltetett. Könnyedén siklik, mint a ruha le a főhősnőről.

 

"Vigyél ágyba, Gabriel, hadd kóstoljak bele egy botrányba!"

 

Akkor beszéljünk egy kicsit a főhősnőnkről. Cally, aki a nevét Kleopátra után kapta és ez extravagánsnak számít, de ő amúgy semmilyen tekintetben nem érzi magát annak. Meg kell hagyni őszintén, mindenki másnak is ez a véleménye róla a társasági életben. Aztán amikor húga vőlegénye tétlennek nevezi, testvére pedig nem száll szembe ezzel a kritikával, elhatározza, hogy változtatni fog magán és a hozzáállásán.

Cally egyébként egy rendkívül szerethető női karakter, aki teljesen hétköznapi, szinte minden olvasó talál magában hasonló vonásokat hozzá és a szíve is a helyén van. Az írónő amúgy egy rendkívül emancipált karaktert alkotott, aki hisz a szerelmi házasságban (ebből származik az egyik legjobb jelenet) és abban hogy miért csak a férfiaknak jut minden szórakozás.

Gabriel karaktere tökéletes férfi, akitől egy nő mindent megkap, amit csak kíván, de nem lett papucs, vagy nyáladzó szívkirály, hanem megmaradt a maga férfias voltában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a párbaj és a klubozás.

A többi szereplőt is hamar megszereti az ember és bizony hamarosan bánja már, hogy ilyen gyorsan olvasott és búcsút kell vennie tőlük!

 

Én úgy érzem, mindenkinek érdemes elolvasnia, aki ki szeretne kapcsolódni, élvezi perzselő ágyjeleneteket vagy csak egyszerűen a ruhák bűvölik el benne.

Egyébként a hangulata sem akármilyen!

Mellesleg kifejezetten díjaztam a mostani olvasmányaim mellett, hogy végre egy könyv, ahol nem kell folyton aggódni a főszereplők életéért! :)

 

"Ez a ruha-mondta rekedten- ez nagyon szemtelen egy ruha."

 

Merengő

Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek! :)

Teljes szívből remélem, hogy a 2014-es év magasan fölül fogja írni 2013-at, mert valami soha sem úgy sikerült benne, mint ahogy azt az ember elképzelte.
Most visszatekintek kicsit az előző évre sorra véve a pozitívumokat, negatívumokat és hogy min szeretnék változtatni.
Kezdjük ott, hogy a tavalyi új évi fogadalmam az volt, hogy teszek annak érdekében, hogy a barátaimmal ne romoljon meg és ne vesszen feledésbe a kapcsolatunk! Ezt szerintem sikeresen teljesítettem, de sajnos a facebook függés rovására ment.

Év elején átszenvedtem magamat egy súlyos magánéleti válságon, de új családtagként kaptam egy gyönyörű újzélandi vörös nyuszit.
Tristran már egy éves hatalmas baknyúl és a kedvenc alvóhelye az íróasztalom alatt van ahol tökéletesen tudja csipkedni a lábamat, ha éppen tanulok.
Mellette aztán kő-kövön nem maradt papír, tapéta, szekrényláb és főleg répa. :)
Sajnos nem költözött Szegedre, de édesanyám tökéletesen ellátja és szeretgeti helyettem, ha nem vagyok otthon.


Szervező lettem az MTT első gyerektáborában, ahol a kalandor/kósza rend és az éjszakai őrség vezetése volt a feladatom.

Nagyon sok előkészület, bonyodalom és teljes agyleszívás előzte meg a táboroztatást, de a zseniális embereknek és csapatmunkának köszönhetően mindent sikerrel megoldottunk és javarészt ugyanezzel a gárdával már készülünk a 2014-es gyerektáborra, ahol idén főszervezőként sokkal több munka jut nekem és aggodalom.

A gyerektáborra azonban úgy érkeztem, hogy előtte tizenkét napot töltöttem az MTT nagytáborában, ahol persze a szórakozásé és a kalandé volt a főszerep, szóval nem sokat aludtam. De cserébe a táncos rendben már második rendi foglalkozás után nem bírtam leülni, annyira fájt a lábam, a szabadrendi órák keretében kipróbálhattam magamat minden másban, íjászkodtam, gondolini tündeként kiálltam a hazám mellett és persze nagyon boldog voltam a barátaim mellett.

Aztán elkezdtem írni a blogomat és belevetettem magamat a tanulásba, olvasásba, kreatívkodásba.
Novemberben elmentem a KÖMT-re, minden hónapban Tolkien Klubra járok egy szombaton és a 2014-es Tolkien Napot pedig gőzerővel kezdtük szervezni és az bizony mindjárt itt van! :)

Minden maradék időmet az Egyetemen töltöm, nagyon szeretem a bioszt, megéri! És van még mindig egy csomó dolgom, és annyi kiaknázatlan lehetőség vár rám 2014-ben.
Például mindenképpen szeretnék sokat terepen lenni, mert abból tudok a legtöbbet tanulni a jövőre nézve.

És akkor most jöjjön egy kis könyvblogos áttekintés:
2013-ban 119 könyvet fejeztem be és 120-at kezdtem el, de Benina: Milan könyve átcsúszott az idei évre. Az azt jelenti hogy nagyjából három naponta olvastam el egy könyvet, oldalszámra nagyjából 44000 oldalt egy év alatt. Ebből 44 könyvtári könyv, őket a TIK-ből vettem ki Szegeden, 27 kötetet a barátoktól kaptam kölcsön főleg, 4 került a kezembe utazókönyvként, 2-t az otthoni könyvespolcról vettem le, 42 pedig a saját példányom.
27 könyvet olvastam újra (Neveletlen hercegnő naplója sorozat, Csontváros trilógia és a Spiderwick krónikák főleg) és három Salvatore regénynek adtam föl az olvasását, mert nem éri meg már nekem olvasni.
Illetve 34 könyvet vettem.

Lássuk akkor a kedvenceimet:
Az értékeléseim a molyról vannak. Ezeken kívül még rengeteg jó, közepes és csapnivaló könyvet olvastam, volt olyan amiben csalódtam, volt olyan amelyik pedig kellemesen meglepett.

A legjobb tíz könyv 2013-ból

10. Gail Carriger: Changelles
Az első kötetet kicsit nyögvenyelősen olvastam végig, nem fogott meg igazán sem a történet, sem a világ, szórakoztató volt, de nem az igazi.
Ellenben a Changeless letehetetlen, elbűvölő, és minden ízében szikrázó humorú olvasmánynak bizonyult. Imádtam minden sorát!
A történet nem volt erőltetett, de kellően izgalmas és csavaros, Alexia és Conall pedig házastársakként bájosabbak mint valaha. Jaj, a vége pedig uhh….
Csak annyit róla, hogy minél hamarabb szeretném a kezembe tudni a következő kötetet


9. Veronica Roth: A beavatott

Jajj, végre egy olyan disztópiás regény, amiről csak jót tudok írni. Nem szomorú, nem erőltetett, nem klisés, és számomra még kiszámítható sem volt. Csak sodródtam az árral ahogy haladt előre a történet, ahogy megismerjük a belevaló Tris életét, a változásait a Bátrak között mind fizikailag, mind erkölcsileg, és hiába a könyv rövid leírása a hátulján, nem szól semmilyen döntésről, valahogy pont nem az a lényeg benne, mint amit kiemeltek, inkább szól arról, hogy nem változhatunk meg gyökerestül, hogy nem lehet az embereket egy-egy tulajdonság alapján besorolni, mert az egy ilyen jövőhöz vezet, ahol mindenki manipulálható és irányítható és ha valaki nem olyan mint a többiek, akkor az „elfajzott”. Mellesleg a könyv még romantikus is és eléggé realista.

8. Scott Westerfeld: Leviatán
Zseniális steampunk világ, alig várom már, hogy legyen pénzem a következő részére, Westerfeld képzelete határtalan.

7. Lauren Oliver: Delírium
Teljesen magával ragadott a hangulata. Azt hiszem, amúgy is ilyen napjaimat élem, de Lauren Oliver annyira szépen ábrázolja a szerelmet a Delíriumban. Nem nyálasan, nem a számító szemszögből, nem is realisztikusan, egyszerűen csak elbűvölően. A könyv végén természetesen totális sokk hatás ért, úgyhogy bárkinek, aki még nem olvasta, csak azt tudom mondani, hogy az író tényleg disztópiás regénysorozatot ír.





6. Gayle Forman: Hová tűntél?

Megrendítő, tanulságos és mélyen szántó történet, nekem jobban tetszett az első részénél. Nagyon szomorú volt olvasni a három évvel később történteket, ahol a főszereplőnket, Adamot tönkretette egy régi nagy szerelem, amit azóta se tudott feldolgozni. Igen, a Ha maradnék-ben Mia és Adam egy pár. Ott Mia szemszögéből olvassuk hogy mi tartja életben, addig itt Adam szemszögéből a múlt feldolgozását, amikor a sorsuk újra keresztezi egymást.
És igen, szerintem is Mia önző és kegyetlen volt, és megértem hogy tönkrement az élete de ezért cserébe nem kellett volna egy másik életet is tönkretegyen!

5. Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet
Szó szerint tündéri történet, egy csöpp tizenkét éves leánykáról, aki beutazza Tündérföldet hogy legyőzze a gonosz Márkinőt és visszaszerezze csodálatos utazása során szerzett barátait. Egy mese ami a felnőttek számára is kötelező olvasmány!






4. Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 1. Kezdet

Régen nevettem már szét az agyam egy könyvön annyira, mint a Szent Johannán. Azért kezdtem el olvasni, hogy megtudjam a magyar tinédzserréteg mit imád annyira rajta, és bevallom őszintén engem is teljesen magával ragadott. Már értem a népszerűséget…
Cortez, Ricsi és főleg Zsoltiék marhulásán azt hittem eldobom az agyam, hangosan vihogtam a többiek előtt ökoterepgyakon. :) Renit nagyon szeretem, szurkolok neki, és az egész annyira életszerű, hogy hiába nőttem ki a középsuliból, teljesen bele tudom élni magamat. :)) Király könyv!

3. Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás
Na, ez az a könyv, amit egyszerűen nem tudtam letenni, mert annyira izgalmas és annyira más mint az eddigi romantikus könyvek, amiket olvastam. Nem tudok róla mit mondani…mert elakad a szavam ha rágondolok.
Ennek ülepednie kell…

2. Holly Black: Átokvetők- A fehér macska

Több mint három évet vártam arra, hogy magyarul is megjelenjen a White Cat, sőt még anno petíciót is aláírtam a magyar megjelenésért, de végre idén karácsonykor a kezembe tarthattam.
És persze két nap alatt elolvastam, és csak azért tartott ilyen sokáig, mert aludnom is kellett.
De minden várakozásomat felülmúlta!
Szerettem, hogy férfi a főszereplője (ebben kicsit a Vérbe öltözött Annára hasonlított), szerettem, hogy Cassel talpraesett és azt is ahogy gondolkodik, az átokvetők világát, a visszaemlékezéseket benne és kb. mindent.
Persze a csavarokat hamarabb kitaláltam mindig 30 oldallal, mint a főszereplők, de még így is a végkifejlet nem várt lezárást hozott. Nagyon szurkolok hogy minél előbb jöjjön a folytatás!

Az egyetlen hátulütője a könyvnek csak az volt, hogy nem hosszabb! :D

1. Benina: A boszorka városa
Benina tökéletes befejezést alkotott, szerintem a Bíborhajú trilógia egyértelműen méltó helyet foglalhat el a romantikus fantasyirodalom polcán, magasan lealázva a tucatszám írt amerikai ponyvaregényeket. Kellan és Claire gyönyörű páros együtt, és vége jó, ha minden jó! :)








A legrosszabb öt könyv 2013-ból
5. Seth Grahame-Smith/ Jane Austen: A büszkeség és balítélet meg a zombik

Na jó, ez a könyv már a borítója alapján is beteg, de épp azért olvastam el, mert az író másik könyvét az Abraham Lincoln a vámpírvadászt nagyon szerettem filmen, és mert vagy 500x szembejött a könyvtár polcán velem ez a zombulós rémregény.
De szó szerint zombulós…
Az egész cselekmény egy-az-egyben (kiv. pár szereplő tragikus sorsát) a Büszkeség és balítéleten alapszik, csak beletettek agyvelőzabálókat is, meg katana kardokat és kung-fut.
Ettől még nem lesz jó könyv, csak leszívja az én agyamat is.

4. Jessica Day George: Éjféli bál
Nagyon gyenge, hiába kötöget benne a főhős.
A Széttáncolt cipellőket nagyon szerettem, egyik kedvenc gyerekkori mesém, de a feldolgozásban nem csak kihagytak részeket belőle, sok helyen átírták, és bár 14 éves kor fölött ajánlja a kiadó, inkább gyerekeknek való, mint felnőtteknek.
A virágnevek magyarul pedig borzasztóak…





3. Lissa Price: Testbérlők

Nyögve-nyelősen, de végül legyűrtem a Testbérlőket. A hangzása alapján édesanyám azonnal kijelentette, hogy valószínűleg Burok imitáció az egész, (amiről tudni kell, hogy mindketten nagyon szeretjük a családban), én pedig olyan elvárásokkal fogtam neki az olvasásának, hogy mennyire jó, a csapból is ez folyt az Agave-nál, meg hát népszerűek a disztópiás regények, ideje lenne elolvasni, főleg, hogy benn volt a könyvtárban. Elég nagyot koppantam…
Oké, hogy borzalmas jövőképet, tár elénk az író, hiszen ilyen témájú a regény, de mindezt mesterkélten, erőltetetten és abszurd módon teszi. Ilyen világ nem képzelhető el a jövőben!!!
Hiszen, melyik normális társadalom adna védőoltást, a gyerekeknek és a 80 év feletti időseknek háborús időben? Mivel minden ország a túlélésre törekszik, márpedig a menopauza után, főleg 80 évesen a nők sterilek, nem valószínű, hogy pont ők tudnának egy nemzetet fenntartani, meg a 10 éves kölykök. Ez abnormális, tehát az én biológusi hozzáállásommal már a könyv elejétől furcsállottam az egészet. Ráadásul gyenge fogalmazásával, az érzelmi megnyilvánulások leírásának teljes hiányával, a szereplők robotszerű viselkedésével összefoglalva Lissa Price egy csapnivalóan rossz regényt írt. Kár érte…

2. Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Na jó, ettől én kikészültem…
Abba az olvasókategóriába tartozom, aki ezt a könyvet borzalmasnak találja. Lehet komoly olvasmány, ha csupa olyan kérdéssel foglalkozik, ami fontos a mai világban, csak éppen én nem értek vele egyet. Kb. semmiben.
Hmm…ez van…konzervatív vagyok meg biológus.






1. Lauren Kate: Fallen- Kitaszítva

Na, nem szoktam vulgáris kifejezésekkel élni, de ez nagyon szar könyv volt. Konkrétabban, oké, hogy az angyalok elcsépeltek, mert attól még lehet jó regényt írni, kreatív történettel és szerethető karakterekkel, de a Fallen nem adott nekem semmi mást, csak pár nap szenvedést olvasás közben.
A legsúlyosabb problémámmal kezdem, mert azon nagyon fennakadtam…
Milyen lány ez a főszereplő, Luce? Igen, már az elejéből kiderül a regénynek, hogy valami nem stimmel vele, de a végkövetkeztetésem kicsit eltér a finálétól. Mégpedig az, hogy egy idióta, annyi ésszel megáldva, mint egy kotlós. Kb…
Olyan dolgokat mond, csinál, amik nem fogadhatók el normális emberektől, ráadásul könyv főszereplőktől. A naivák nem ilyen regényekbe valók. Űber lúzerekről meg nem írunk könyvet! Egy idő után azt hittem a fejem verem a falba. Daniel…Cam…Daniel…Cam…Daniel…Cam… (Nem tudok neki nemet mondani… Bemutat nekem és én halálosan belezúgtam… Nem akartam bátorítani mégis beültem a kocsiba, amit küldött nekem…)
OMG!
Talán kidühöngtem magam…
Asszem a fiúkról inkább nem szeretnék beszélni sokat. Életképtelenek…
A történetből meg kb. csak az árnyékok maradtak meg.