Azt hiszem egyébként idén nagyon gyengén szerepelek a szépirodalmi művek olvasása terén, mert azok általában nem pihentetnek és ezért főleg fantasykat és romantikusokat olvasok mostanában.
2013-ban, azaz még ebben az évben ezeket olvastam:
1. Szepes Mária: A vörös oroszlán
2. T. S. Eliot: Macskák könyve
3. Szerb Antal: A Pendragon legenda
4. Giovanni Boccaccio: Dekameron
és most az 5. a Mesterségem a halál!
Miután elkezdtem olvasni a művet kicsit keresgéltem az interneten, hogy tisztába tegyem a dolgokat és utánaolvastam a mű eredetének. Merle, Rudolf Höß (a könyvben Rudolf Lang, a főszereplő) náci katona élettörténetét írja le E/1 személyben, aki az auschwitzi koncentrációs tábor első vezetője volt és kvázi a gázkamrák rendszerének tökéletesítője. Sorra veszi gyerekkorának fontos történéseit- kezve fanatikus hívő katolikus apjának megismerésétől, akitől félt az egész család, folytatva az Első Világháború hatásával ifjonti énére- mindazokat a momentumokat, amik meghatározták Rudolf személyiségét, lelkületét és hogy hogyan juthatott el odáig, hogy nem számított neki két és félmillió ember halála, ahogy a kivégzése előtt is nyilatkozza:
"Nem voltam abban a helyzetben, hogy szánalmat érezhessek. Kötöttek a parancsok. A gyerekeket munkaképtelennek tekintették, tehát el kellett gázosítanom őket."
Az író, Höß a nürnbergi per során tett tanúvallomásait használta fel művében – amelyeket 1951-ben a Nemzetközi Zsidó Dokumentációs Központ bocsátott Merle rendelkezésére. „Minden elgázosítással végrehajtott tömegkivégzés az RSHA közvetlen parancsára, felelősségére és felügyelete alatt történt.” – írta tanúvallomásában Höß. „Mindazt, amit a táborban teszek, parancsra teszem! Engem nem terhel felelősség!” – nyilatkozta később Krakkóban, egykori vádlóinak. Majd 1947-ben Auschwitz I. krematóriuma előtt felakasztották háborús bűnössége miatt.
Talán kezdjük is azzal, hogy szerintem Rudolf Lang, aki tizenhárom éves a mű elején, nem volt teljesen normális. Az apja egyértelműen nem volt az, hitbuzgó katolikus volt, aki valamilyen múltbéli bűne miatt vezekeltette az egész családját, elsőszülött fiáról pedig kitalálta, hogy papnak adja. De azért az milyen már, hogy egy kisgyerek nem mer wc-re menni, mert fél az ördögtől, aki az ajtóra van felragasztva. Döbbenetes!
Lang nem sokkal később teljesen elveszti a hitét mindenféle egyházban (bár nem csodálom ekkora ostobaságok alapján, amit leír a könyv a hívőkről), ami jó táptalajt biztosít mind a katonai élet viszontagságaihoz, mint a parancsok teljesítése, mind később az SS tagsághoz.
Soron követhetjük a mű folyamán, hogy Rudolf Lang szinte egész életében parancsnak engedelmesekedik, mások szavának, nem hiszem hogy erős jellem lehetett. Eleinte apjának engedelmeskedik, később katonai elöljáróinak, majd tisztjeinek. De mindig van fölötte valaki! És ő, nem mond nemet! Parancsra házasodik, parancsra épít fel egy gazdaságot, majd parancsra mészárol halomra ártatlan embereket.
Minden bizonnyal nem volt normális...
Amúgy, egy nagyon elgondolkodtató könyvről van szó, mondjuk azt írták, hogy mivel Rudolf szemszögéből olvassuk a művet, a végére mi is számolgatni kezdjük, hogy lehet a legalaposabban megölni sokezer embert, majd a legrövidebb időn belül eltemetni a testeket (mert ezt részletezik kb. 200 oldalon keresztül), hála az égnek én általában csak undort éreztem és borzalmat.
Merle kimondottam olvasmányosan ír, nem is kellett csak másfél nap ahhoz hogy elolvassam, de azt már nem tudnám elmondani a műről, hogy milyen jó könyv és hogy a 100. legjobb könyv közé való. Persze a témája a kőkemény igazság, ezért alkotott maradandót az író.
Azoknak ajánlom, hogy olvassák el, akik szeretik a holokausztos könyveket, akik szeretik az elborzasztó realista történelmi műveket, vagy azoknak aki egyszerűen csak az igazsággal szeretnének tisztába lenni a másik oldalról!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése