Elutaztam a hétvégére...
Azt is megsúgom, hogy hová! Zebegénybe!
(Azért sem jelentkeztem eddig, mert ülepednie kellett az endorfinnak a szervezetemben. Nem, másnak nem... dehogyis! :D)
A Magyar Tolkien Társaság 6. éve rendezte meg Zebegényben a Kreatív Őszi Művészeti Találkozóját, röviden KÖMT-öt. Az alaphangulat már csütörtökön adva volt egy zombi apokalipszises novella megírásának az elkezdésével, ami kellően felborzolta a kedélyeket. Még jó hogy... hiszen csütörtökön volt Halloween.
Persze én meg hiába lógtam el a csütörtöki órámat és jöttem haza egy nappal korábban, nem bírtam időben összekészülődni, mert fájt a fejem, aztán még a vonatot is lekéstem. Nem kellett volna strapálnom magamat, a többiek jócskán utánam érkeztek meg, hogy elkezdhessük az első esti Halloween partit, amire talpig besminkelve kriptaszökevénynek jelentem meg. Aztán javában benne voltunk már az éjszakában, amikor a fiúk is kitalálták, hogy de már bizony az éjszaka nem telhet el festék nélkül, és innentől minimum három zombi jött velem szembe a zebegényi suli folyosóján, akiket én festettem.
A KÖMT-ről nagy vonalakban annyit, hogy minden év őszén összegyűlűnk egy pár napban, közösen alkotunk valamit és élvezzük egymás társaságát, kikapcsolódunk. Az idei alapkoncepció műhelyfoglalkozásokra épült, amire a jelentkezési lapon lehetett feliratkozni órarendszerűen a pénteki és szombati nap folyamán három sávban. Nem is én lettem volna, ha nem pakolom tele az órarendemet, és a szombat estihez nem is sok kedvem volt, de erről majd később...
Péntek reggel kellemesen korgó gyomorral indítottam jógával a napot egy barátnőm vezényletével, aminek a mozgási részét élveztem is, de a relaxáció fél órájában folyamatosan viszketett valamelyik testrészem, korgott a gyomrom, vagy eszembe jutott valami tennivaló. Azért még próbálkozom majd a jógával. :D
Ebédszünetben a barátokkal locsi-fecsiztünk, mivel Szegeden vagyok, nem látjuk olyan gyakran egymást, és áldom a büféseket, mert eszméletlenül finom szendvicseket készítettek, na meg sütiket (az a brownie...) Délután elhatároztam, hogy hamár kézműves foglalkozásra jelentkeztem (utoljára elsőben nemezeltem, de nem tudtam, komolyan hogy azt fogunk csinálni) egy szülinaposnak készítek boszorkányfigurát. Feladtam a leckét magamnak! K...va nehéz nemezelni, főleg gyurkodni!
Mikor már egy órája csináltam és még mindig csak egy kis 5 cm sugarú gömböm volt, teljesen reménytelennek tűnt a helyzet. A barátnőm fel is adta, mert egy kissé vézna csirkecombot kapott az eltervezett maci helyett, de én nem hátráltam meg, három óráig gyurkodtam a gombócomat, amiből aztán egy kissé instabil, szappanillatú ülő banya lett, és persze Mogyi nagyon örült neki.
Este Dél-kínai kungfura volt jelenésem és arról mindenképp megállapítottam, hogy nem az én sportom. Leginkább azért mert nehezebb mozgása van, mint egy táncnak. Bár inkább csak nagyon más...
A szombat reggelről inkább nem írnék, kellően fárasztó volt, le is késtem a foglalkozásom elejét, és csak a műhelytartó közbeavatkozásával tudtam elszabadulni egy megbeszélésről, ahol másfél óráig ültem pizsiben és fogmosás nélkül. Mindenképp megérte viszont elszabadulni, Lyona érdekes és tanulságos foglalkozást tartott a pedagógiai játékokról, és azért is mentem oda, hogy elsajátítsak egy kis tapasztalatot. Ebéd után aztán, főleg miután bevágtam egy csokis-sütőtökös sütit a pofátalnul jó rétesházból, nem sok kedvem volt táncolni, de miután még a fiúk is elmentek harcolni, gondoltam ne lustálkodjak, beálltam a kortárs táncosok sorába. Hú, de kemény volt...
Abszolút megérte viszont a két napi izomlázat, nagyon élveztem, nagyon megszerettem a műhelyvezető lányt is és még este elő is adtuk méregtől szenvedő vonaglásunkat a földön. Aztán már csak viháncparti volt...
Inkább nem részletezem... :D
Vasárnap takarítottunk és eljöttünk, mert sajnos tanulnom kellett.
Köszönök mindent a szervezőknek, akik szívüket-lelküket beletették a munkába, hogy mi jólérezzük magunkat, és még ők sem zombisodtak el nagyon. Köszönök mindent a büféseknek, akik magasra tették a mércét az ízek terén, és mindenkinek akivel egy szót is váltottam, azoknak pedig akikkel sikerült beszélgetnem ezer csókot és ölelést küldök, tudják majd, hogy róluk van szó!
Nemcsak az élvezetes foglalkozások, a dekor és a hangulat adja magát a KÖMT-öt, hanem az emberek!
Next chapter (jövőre!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése