A huncut tündérmese

Laurell K. Hamilton: Árnyak csókja (Merry Gentry 1.)

Meredith Gentry tündérhercegnő. Mégpedig nem is akármilyen hercegnő. Az amerikai Unseelie tündérudvartartás királynőjének az unokahúga, ráadásul halandó. Ha pedig még ez sem volna elég, párszor megpróbálták már eltenni láb alól, ezért az emberek világában húzza meg magát Los Angelesben egy fay és természetfeletti ügyekkel foglalkozó nyomozóirodában.

Egy bonyolult eset kapcsán viszont Merrynek még felocsúdnia sincs ideje a sokkból, hogy majdnem megerőszakolták, visszaadta egy fókaembernek a bőrét és hogy egy széttrancsírozott tetem mellett találták egy bűnügyi helyszínen, máris az Unseelie udvartartásban találja magát mint leendő trónörökös. Nem is kell mást tennie ezért a pozícióért, csak sorra ágyba bújni a királynő testőreivel és három éven belül minél hamarabb gyermeket nemzeni. Sokan kívánják azonban még  Merry vérét oltani az újonnan kibontakozó képességei ellenére…

Már olvasom egy ideje Hamilton másik sorozatát, az Anita Blake könyveket, és nagy rajongója vagyok a műveinek, ezért régóta szerettem volna elkezdeni a tündéres sorozatát is. Egy egyetemi barátnőm adta kölcsön olvasni az első kötetet, miután egy vonatúton keresztül beszélgettünk a könyvekről és megállapodtunk, hogy nagyon hasonló az érdeklődési körünk az olvasmányok terén.
Az Anita Blake sorozatról alapból az a véleményem, hogy véres darabolós sorozat, kevés erotikával, mire Rebeka megnyugtatott, hogy a Meredith Gentry sorazatban annál több szex van hogy pótolja.
Igaza volt…

Kb. az első 30 oldalon belül megejtjük az első „majdnem szexet” és az első gyilkosságot is a klasszikus hamiltoni realitással. Majd sorra halmozódnak az élvezetek, a gyilkossági kísérletek, a hosszú hajú lenge öltözetű pasik és a sima csókjelenetekről már ne is beszéljünk. A történet nem túl jelentőségteljes a sok akció és erotika mellett, összefoglalva a művet Meredith lelepleződik és ezért vissza kell mennie az udvarhoz, ahol viszont már nem akarja a királynő meggyilkolni, ha lesz olyan kedves és eleget tesz a kívánságának. A könyv 430 oldalon ennek a taglalása, a főbb szereplők és helyzetük megismerése és váltakozása, Merry képességeinek kialakulása és hogy vannak ellenségei az udvarban, pl. Cel a királynő fia. Na meg sok kufircolás...

De hát, nem is emiatt szeretem az írónőt, hanem azért mert a karaktereit könnyű megkedvelni (a jókat személy szerint), pl. Galen és Doyle az abszolút kedvenc. Mert kellően érdekesen fűzi a szálakat, bár ebben a családfát és a tündérek birodalmát elég nehéz volt eleinte követnem, csak utalások voltak benne Merry halandó voltára és hogy miért akarták a halálát, majd a közepe-vége táján lassan alakul ki a kerek történet. Mert a főszereplők talpraesettek és mert nem várok többet tőle egy akciódús erotikus fantasyregénynél.