"Drakula vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker !"

Bram Stoker: Drakula

Minden néphiedelemnek van valami vélt, vagy valós alapja. A mai egészen elferdült vámpíros történetektől kezdve, mint a Twilight, Evernight, Fekete tőr testvériség, az egészen hű Anne Rice regényekig, Anita Blake-ig és Darren Shan-ig. Minden író elvett vagy hozzátett valamit a mitológiához, így terjesztve tovább, a napjainkban már írásban terjedő vámpír kultúrát. De mindennek van egy kezdete...
A vámpíroknak Drakula volt az.

Bram Stoker 1897-ben jelentette meg nagyobb lélegzetvételű rémregényét, és szerintem sose számított rá, hogy több mint száz évvel később is töretlenül ível felfelé a népszerűsége, és nem csak újra-meg újra kiadják majd, hanem a filmadaptációk, sőt musical is születik belőle.

Nagyon régi vágyam volt, hogy elolvassam Drakula gróf történetét, de otthon csak a rövidített verzió volt meg, az meg nem az igazi. Nagy szerelmeim a klasszikus rémtörténetek, uh. a Könyvmolypárbaj kapcsán kivettem a könyvtárból.

A történetét nagyvonalakban ismertem már a musicalből, bár, hogy honnan vették Drakula előtörténetét, az eléggé egy homályos folt?
Drakula gróf erdélyi kastélyában látogatóba várja ügyvédjét, aki házvásárlási ügyét intézi Londonban. Jonathan Harker pedig belesétál a csapdába. Otthon menyasszonya várja haza, de Angliába csak egy titokzatos hajó érkezik egy kormányhoz kötözött tengerésszel a fedélzetén. Amikor pedig Mina legjobb barátnője, Lucy életveszélybe kerül, egy lordnak, egy amerikainak, egy őrültek háza vezető orvosának, Minának és Jonathannak össze kell fognia hogy legyőzzék a több száz éves gonoszt Abraham Van Helsing professzor segítségével.
Az eseményeket naplók, levelek és táviratok kusza halmazából kapjuk meg, amiket Mina rendez sorba, hogy segítségükre legyen a hajtóvadászatban.

"Az ember akkor érti meg, mi az iszonyat, ha szembe találja magát vele."

 



Kissé lassan haladtam az olvasásban, mert általában alvás előtt került a kezembe, de sokszor inkább mást lapozgattam, ha túlságosan rémes volt a rész.
Márpedig a Drakula nem véletlenül a horror irodalom elengedhetetlen része. Minden van benne a vámpírok evési szokásaitól a vámpírok elpusztításáig, én mégis az olyan borzadályokat éltem meg rosszabbúl, amikor kikötött a kísértet járta hajó vagy a zoofág beteg részletes elmélkedésinek leírását.
Az olvasó végig izgul életet és halált, egy egész földrészen keresztül követi a vámpír nyomait, elemez, nyomoz és egyszerre fél. Félti a szereplőket is, hogy mi lesz velük!
Vajon hogy lehet szembeszállni egy rafinált kortalan vámpírral és világuralomra törő terveivel?

Aki szembetalálja magát ezekkel a kérdésekkel és kíváncsi a válaszra, mindenképpen olvassa el! Aki szereti a vámpírokat, annak kötelező! Aki pedig a horror irodalmat, annak is!

 

"Az ember nem szereti, ha azt az igazságot bizonyítják be neki, amitől a legjobban iszonyodik."

 

 

Vlad Tepes az eredeti történelmi személyiség, akiről a mítosz szól Havasalföldi vérengzéseiről volt híres.