Volt egyszer egy fiú és egy lány

Lisa Jewell: Vince és Joy

Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer egy kissé későn érő srác és rokon lélek különc lány, akik egy nyaralás során egymásra találtak, az első szerelemre és a szexualitásra. Ők voltak Vince és Joy. Aztán az élet külön sodorta őket egymástól, barátok/barátnők cserélődtek, munkahelyek, lakások, ismerősök, élethelyzetek változtak meg az évek során, de a szálak valahogy mindig összefutottak. A sors, az Isten vagy a végzet rendeltetése által, de Vince és Joy összetartozott.

"– Az éjszaka, amikor elveszítettem a szüzességem- kezdett bele-, életem legvarázslatosabb éjjele volt.
Tom törte meg a pillanatnyi csendet.
– Jaj, ne már! Senki sem élvezi, amikor elveszíti a szüzességét!
– Én élveztem- felelte Vince egyszerűen,- Tökéletes volt. Egyszerűen tökéletes!
A csapat némán emésztgette ezt a szokatlan kijelentést. A férfiak enyhén csalódottnak tűntek, a nők viszont kíváncsian vizslatták.
– Mondd tovább!- szólalt meg Claire.- Mesélj, ki volt az?
– Egy lány, akivel Norfolkban ismerkedtem össze. Tizenkilenc évesen. Joynak hívták."

Szeretem a romantikus történeteket, de annyi van belőlük mint az égen a csillag. Azért kezdtem pont ezt olvasni, mert ajánlották a molyon, és elég pozitív értékelést kapott, nekem pedig megtetszett a témája.
És megmondhatom őszintén, kellemesen csalódtam. Kikapcsolt, elgondolkodtatott, szórakoztatott és megadta nekem azt a hangulatot, amire vágytam.

Az egész regény nagyon életszerű, bár Vince és Joy találkozásait inkább egy fogócskára tudnám hasolítani, annyiszor siklottak ki egymás karmai közül, hol félszegségből, hol szerencsétlenségből, hol önös, hol önnön hibájukon kívül. Levonhatja belőle az ember a következtetést, ha nem cselekszik időben, akkor elrepül a pillanat és nem tudod már visszahozni. Lehet hogy ezen a pillanaton pedig egy élet múlik!
Nagyon tetszett még a hangulat és London leírásai, az írónő pont azokkal az apróságokkal tudta megkedveltetni velem a szereplőket és a történetet, amik egy mindennapi élet velejárói. A karaktereket szinte körüllengte az élet és akár szimpatikus volt, akár nem, lehetett velük gondolkodni, megérteni vagy csak szimplán elítélni őket.

"… az élet egy városi utazás. Egyesek taxisofőrök, az úti céljukat az utasaik mondják meg. Mások viszont buszvezetők. Ők döntik el, hova mennek. Az emberek felszállhatnak, leszállhatnak, de a busz végtére is csak egy irányba halad, és az utasnak ebbe nincs beleszólása."

A Vince és Joy egy gyorsan olvasható, könnyed romantikus mű, de nem cukormázas, a történetben is hibáznak az emberek és viselniük kell a tettük következményét. Nem csak fekete és fehér a világa. Illetve egy mániákus ezotérjósnő, a barátok és még egy macska is abban settenkedik, hogy létezzen a szerelem első látásra!

"Csend telepedett rájuk, míg mindketten számba vették a félreértett üzenetek és a balszerencse azt a sorozatát, ami idáig juttatta őket."