2014. január 11., szombat

Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya

Bájos kis történettel ismerkedhetnek meg az olvasók, akik kezükbe veszik A csábítás kilenc szabálya című romantikus regényt!

Miért is?

 
"A Csábítás kilenc szabálya:
1. Szenvedélyesen megcsókolni valakit
2. Szivarozni és whiskyt inni
3. Férfinyeregben lovagolni
4. Vívni
5. Elmenni egy párbajra
6. Pisztollyal lőni
7. Kártyázni (férfiklubban)
8. Végigtáncolni az éjszakát egy bálon
9. Úgy öltözni, hogy szépnek tartsanak, csak egyetlenegyszer"
 
Ez a történet egy listával kezdődik. A listát pedig Lady Calpurnia Hartwell írja és feltett szándéka, hogy ki is próbálja a rajta lévő pontokat talán megfordítva ezzel unalmas életének körforgását. Végülis nincsen veszítenivalója, vénlányságra ítéltetett még saját húga szerint is tétlen leány, aki álmai márkijáért epekedik titokban. A márki pedig véletlenül se más mint Gabriel St. John, a hírhedt nőcsápász.
Aztán egy éjszaka az ész, a józanság, na meg nagymértékben az alkohol felülkerekedik Callyn és elkezdi a maga útját járni, ami annyit tesz, hogy kicsit élvezni szeretné az életet.
 
"– Fogja fel a dolgot üzleti megállapodásként.
Ralston felvonta a szemöldökét.
– Üzleti megállapodás, amely egy csókkal kezdődik?
– Egy különleges üzleti megállapodás."
 
Először is kezdjük azzal, hogy waóóó! Nem bírtam letenni a könyvet, annyira a szívemhez nőtt. Egyrészt mert nagyon szeretem a romantikát, másrészt, mert a kedvenc történelmi koromban és helyszínemen játszódik. London, bálok, kalapok és ruhák... Már ezzel levett a lábamról.
Mindemellett azért senki ne várjon földrengető meglepetéseket a történetben. Komolyan,.. ez egy romantikus mű, szexszel és érzelmekkel. Nem akcióregény, twiligh, vagy ötven árnyalat. Aki ilyet várt, bele se kezdjen!
Ez egy klasszikus, jól felépített szerelmi történet, a romantikus regények váza alapján kidolgozva, de véleményem szerint nem klisés és nem erőltetett. Könnyedén siklik, mint a ruha le a főhősnőről.
 
"Vigyél ágyba, Gabriel, hadd kóstoljak bele egy botrányba!"
 
Akkor beszéljünk egy kicsit a főhősnőnkről. Cally, aki a nevét Kleopátra után kapta és ez extravagánsnak számít, de ő amúgy semmilyen tekintetben nem érzi magát annak. Meg kell hagyni őszintén, mindenki másnak is ez a véleménye róla a társasági életben. Aztán amikor húga vőlegénye tétlennek nevezi, testvére pedig nem száll szembe ezzel a kritikával, elhatározza, hogy változtatni fog magán és a hozzáállásán.
Cally egyébként egy rendkívül szerethető női karakter, aki teljesen hétköznapi, szinte minden olvasó talál magában hasonló vonásokat hozzá és a szíve is a helyén van. Az írónő amúgy egy rendkívül emancipált karaktert alkotott, aki hisz a szerelmi házasságban (ebből származik az egyik legjobb jelenet) és abban hogy miért csak a férfiaknak jut minden szórakozás.
Gabriel karaktere tökéletes férfi, akitől egy nő mindent megkap, amit csak kíván, de nem lett papucs, vagy nyáladzó szívkirály, hanem megmaradt a maga férfias voltában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a párbaj és a klubozás.
A többi szereplőt is hamar megszereti az ember és bizony hamarosan bánja már, hogy ilyen gyorsan olvasott és búcsút kell vennie tőlük!
 
Én úgy érzem, mindenkinek érdemes elolvasnia, aki ki szeretne kapcsolódni, élvezi perzselő ágyjeleneteket vagy csak egyszerűen a ruhák bűvölik el benne.
Egyébként a hangulata sem akármilyen!
Mellesleg kifejezetten díjaztam a mostani olvasmányaim mellett, hogy végre egy könyv, ahol nem kell folyton aggódni a főszereplők életéért! :)
 
"Ez a ruha-mondta rekedten- ez nagyon szemtelen egy ruha."
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése